Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
328 Leghelyesebb megoldása ez az időszaki munkáshiánynak, mely szerint az egyik önmagától térend a jó, a már századok által kipróbált útra; a másik hibáját bánva, segítségünkért eseng. A boldogulást kereső munkáskéz kivándorlása tette és teszi evidenssé a cselédkérdést. Mert azok, kik eddig úgy szólva hagyományos foglalkozásként nemze- dékről-nemzedékre igen gyakran egy helyen feltalálták életük boldogságát, beérték a kevés, de biztossal, látják a hézagot, mit véreik eltávozása hagyott, látják, hogy az, ki eddig hozzájuk képest csak tengődött és csak nagy néha dolgozott, annak most mindég van keresete, most állandóan kereshet. Ezeket mind látja a béres, ő is boldogulni akar. Eleinte csak próbálgatják boldogulásuk útját, így más úrhoz szegődnek s arra van is alkalmuk, hogy némileg is boldogulhassanak, mert a gazdák megijedve - úgyszólván egymásra Hezitálnak - itt is, ott is bért emelnek. Ezt tapasztalhatjuk nehány éve. Mert az idén igen sok volt a cselédköltözés és ami elég szokatlan is, elég nagy távolságra, mivel a cseléd félnapi járóföldre nem igen megy egyszerre. Azok, akik az idén tetemes engedményt adtak, még kaptak elég cselédet, de azok, kik igen kevés, vagy semmi engedményt nem adtak, azoknál 10-15 cseléd is hiányzik, holott ez előtt oda cselédnek bejutni nehéz volt. Hogy milyenek ma a cselédek, csak az istállón kell végig menni, mindjárt tisztába jövünk vele, s ha kissé figyeljük őket, azt is könnyen elhihetjük, hogy jövőre nem igen leszünk a cselédnek bőviben. Ott, hol eddig azt tapasztaltuk, hogy a cseléd - legalább az új - jószágát szeretettel gondozta, most az istálló közepén - a placzon - áll és folytonosan beszélget. Ha valamelyik valami útról tért haza, rögtön elújságolja a többinek, itt is hiányzik annyi, amott meg annyi «Még kanászt se kapnak». Folyton tervezgetnek, nem a dolguk után néznek, gyakori szavuk «Amerika», már most kezdik mondogatni, «én megmondom, itt adjon kukoriczaföldet» stb., szóval mindent tesz és beszél, csak azt nem, amit eddig tett. Hogy ilyen a béres, azon nincs mit csodálkozni, mert nem nagyon válogathatunk bennük, akárki kap helyet és tudok rá esetet, hogy olyan ember, kit részegség miatt elcsaptam, ki hűtlen is volt és ezt mind beleírtam könyvébe, mégis kapott helyet, hiába, a cseléd kell, ha mindjárt kárát is valljuk. Az engedményekkel még nem sokat érünk el, mert van rá eset, hogy a mi engedményünk csak arra való, hogy a cseléd más helyen még többet kapjon. Tartós, maradandó, ésszerű és egyöntetű cselekvés kell ahhoz, hogy a cselédkérdést megoldjuk.
