Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)

Dokumentumok

329

Nem hirtelenkedni, nemcsak tervezgetni, de tenni is kell. A tevés alapja a kezdet, mert ki kezdeni nem mer, azt a kezdés félelme öli meg.

Nem-e nevetséges, hogy minket gazdákat - a nemzet fenntartó oszlopait - ma mindenki csak czibál, ma mindenki sakkban tart és még a cseléd is, a maga jól felfogott érdeke és a körülmények józan mérlegelésével teljesen zavarba ejt.

Nevetséges, hogy mi gazdák e bajok elhárítása végett mennyi minden szövetkezetét, szövetséget kötünk és alapítunk, ugyannyira, hogy az egyiket még meg se valósítjuk, már a másikba fogunk.

Egészen más szempontból kell a cselédkérdést megoldani és pedig: a meglevő cselédeket jobbakká kell tennünk, a cselédbért egyöntetűvé kell tenni és a hiányt pótolni kell.

Most azt látja és tudja a cseléd, hogy akármilyen, jó avagy rossz, mégis kell. Mi ennek a következménye? Az, hogy minél rossz lesz, mert - sajnos - nem a jó animál, hanem a rossz, az emberi törvény szabályai szerint.

Eszembe jut mindég, ha a cselédkönyv «Szolgálati bizonyítvány» rovatát látom, egy szegény és fiáért végtelenül áldozni tudó szülő, kinek törekvő, de kissé nehezen tanuló fiát megbuktatták elégtelen tudománya miatt. Szegény fiú tanult, igyekezett, de bizony nem tudott mindenből eleget, hogy megbukott, feltétlenül jogos volt, ismertem őket és sajnálom. Ela ily kérlelhetetlen bírái vagyunk a tanulóknak, ha föltétlenül ragaszkodunk a hivatali minősítéshez, melyért a minősítő nem csak lelkiismeretével, de esetleg állásával is felelős, ha ez mind így van, miért írjuk oda nagylelkűen a jobbat akkor midőn ítéletet kell mondanunk?

Ha a cselédkönyvben levő «Szolgálati bizonyítvány» rovat a ténynek, a valónak bizonyítására van, miért nem cselekszünk úgy?

Nem kell ehhez semmi, csak a lelkiismeretes igazmondás és az, hogy ha valamennyi cselédünk nem jól viselte magát és megtudjuk, hogy előbbi gazdájánál is ezen hibába leledzett, egyszerűen szereljük le, mert azon ténykedésünk, hogy midőn a «Szolgálati bizonyítvány»-t kitöltöttük, esetleg nem az igazmondás, de a rosszul alkalmazott nagylelkűség alapján inéiul, félrevezetjük gazdatársunkat és neki ebből esetleg kára is lehet.

Nagylelkűségünkkel a cselédet nem a jóra vezetjük, mivel a rossz palástolása sohasem vezet a jóra, hanem a cselédnek szarvat adunk.

Ilyen körülmények között érthető, hogy rossz a cseléd, jó csak akkor lehet, ha igazságos, de szigorú és nem elnéző bírái leszünk.

Ha valami bizonyítvány, legyen bizonyítvány, ne adománylevél.

Az egységes cselédbér megállapítása végett folynak a tanácskozások, történik valami, de sajnos azt mindaddig komolyan nem vehetjük, míg cselédhiány van.