Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Ennek a kötetnek a megszületése szorosan összefügg a Nemzeti Kulturális Alap által meghirdetett, az 1867-1914 közötti magyarországi polgárosodás bemutatását megcélzó tervezettel. Az NKA Levéltári Szakmai Kollégiuma 2010-ben a fentebb említett célból kiindulva meghívásos pályázatot írt ki, amelynek egyik elemét képezi a korszakról összeállítandó dokumentumkötet. A válogatást a korszakra vonatkozó nagyszabású adatgyűjtés előzte meg a Nógrád Megyei Levéltár iratanyagában és a korabeli megyei újságokban. Az adatgyűjtés során a kötetben megjelent dokumentumok sokszorosa lett feltárva, illetve digitalizálva. Mivel a teljes megyei levéltári iratanyagot és a majdnem teljes megyei sajtót bevontuk a feltárásba, így mind a megye, mind a településeinek történetére gazdag adat együttes gyűlt össze. Az egész megyét megcélzó gyűjtőmunka mellett is a dokumentumválogatásban Balassagyarmat hangsúlyosabban szerepel, mint a megye bármelyik másik korabeli települése. Ennek oka egyrészt a pályázat a célja, másrészt viszont a korszak levéltári forrásainak sajnálatos sajátossága: jelentős iratpusztulás érte településeink hivatali iratanyagát, illetve a megye Ipolyon túli része az utóbbi 90 évben más államalakulatok része lett.

Balassagyarmat sajátos fejlődési utat járt be a török utáni újratelepítéstől fogva. Földesúri mezőváros volt, amelynek társadalma a XVIII. század első felében egymás mellett élő „községek" összenövéséből alakult ki. Ilyen községeket képeztek a görögök, a zsidók, a telkes jobbágyok, a céhek. A XVIII. század végén jól elkülönültek a telkes jobbágyok, valamint a zsellértelken élő, a földesúrnak adót - cenzust - fizető iparosok, kereskedők, honorácio- rok. Ők alkotják majd a XIX. század végéig a cenzualisták sokszínű rétegét, amely a feudalizmus korában sokszor került szembe a jobbágytelken élő lakossággal. A XIX. század végéig a nemzetiségi, etnikai, vallási, felekezeti sokszínűség volt a mezőváros társadalmának sajátossága, igaz egyes vonásaiban egyre gyengülő, más vonásaiban változó mértékben. Új fejezetet és lehetőséget nyitott a mezőváros életében, hogy 1790 után a vármegye állandó székhelyévé vált. Ekkortól egyre nagyobb számban jelentek meg a hivatalnokok és a politizáló nemesség tagjai a város társadalmában.

A szabadságharc, de még inkább a kiegyezés után a felekezetileg sokszínű (római katolikus, zsidó, evangélikus, ortodox, református), de nyelvileg egységesülő Balassagyarmatnak új kihívással, a kapitalista nagyipar diktál