Cs. Sebestyén Kálmán: Az MKP és az MDP Nógrád megyei választmányi és bizottsági üléseinek napirendi pontjai mutatókkal 1945–1956 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 55. (Salgótarján, 2009)
Bevezető
8 addig majdnem folyamatos (csak a hozzászólók nevét jelző) szöveg. Februárban a határozatokat a jegyzőkönyv végén pontokba szedik, márciustól pedig már a napirendi pontokat is elválasztják egymástól. A megyei titkár teljesítményével azonban a központi szervek nem voltak elégedettek. Valószínűleg személyi konfliktusba is keveredett, és túl erősnek érezték helyi pozícióját. Bottyán István azt írja, hogy a pártközpontban „nógrádi Csák Máté"-ként emlegették. Eltávolításához kapóra jött betegsége. A megyébe csak 1951 januárjában, Kádár János társaságában látogatott. Ekkor felszólalt a pártértekezleten is. Érzékeltette, hogy nem önszántából maradt távol eddig a megyétől, majd önkritikát gyakorolt: „Az én magatartásom is, és ezt nem szégyellem megmondani, olyan volt, hogy nekem magamnak is jól esett, ha akadt egy két ember, aki simult, hízelgett és mit jelent ez? Azt jelentette, hogy eltompította az én éberségemet és módot adott az ellenségnek arra, hogy igen fontos helyekre bekerüljenek." Oczel János betegsége miatt helyettes titkárt küldtek a megyébe. Bottyán Istvánt, aki addig Komárom megyében a pártbizottság ipari osztályának vezetője volt. Bemutatkozása alkalmával kijelentette: „... úgy látja, hogy itt nincs úgy megfertőzve a fasizmustól ez a vidék és az emberek is őszintébbek." Alig egy évvel később már másképp nyilatkozott: „Az MB-én belül bizalmatlanság, lebecsülés, az egymástól való elszigeteltség ütötte fel a fejét, meg voltak még az MB-én belül bizonyos csökevények, a túlságos egyénieskedés, a személyi kultusz, az alsóbb káderek lebecsülése, a parancsolgatás, a fentről való utasítás, a hivatalszerű intézkedés, amik nem lettek elég következetesen felvetve és így gátolta az MB munkáját." Bár ez az Oczel-korszak kritikája volt, egyéves tevékenysége során néhány bírált elemet ő maga is erősített. Elsősorban azzal, hogy döntően szervezeti kérdésekkel foglalkozott, növelve a bürokratizmust. Ezzel nem csak követte a párt felső vezetésében kibontakozó irányvonalat, hanem védekezett is. Visszaemlékezésében erről az időszakról megjegyzi: „A magam részéről az előző területen a munkám során bevált munkamódszert próbáltam alkalmazni, de ez idegenkedést váltott ki. Visszahúzódtak, elodázták a feladatok megoldását. Magam is türelmetlen lettem, próbáltam keményebb lenni, de ez csak olaj volt a tűzre. Úgy éreztem el akarnak szigetelni, lejáratni, s megakadályozni azoknak a feladatoknak a végrehajtását, amellyel a Pártközpont bízott meg." Az „olaj a tűzre" az volt, mikor Komárom megyéből hozott maga mellé munkatársakat. „Elsőként a kádernyilvántartás vezetőjét hozta maga után" - emlékezik Hajdú József. Azonban vitathatatlan, hogy Bottyán titkársága idején szilárdultak meg a reszortfelelősök, illetve kezdett kiépülni a Megyei Bizottság osztályszerkezete, melynek hatására előtérbe került az egyéni felelősség elve. Egyre kevesebbszer találkozhatunk azzal, hogy egy napirendi pontnál több személy is tart beszámolót. Bevezette, hogy az üléseken elhangzottakat gyorsírók jegyezzék le. A testületi ülések vezetését sokszor átengedte a megyei káderesnek, de az egyes napirendi pontokban elhangzottakat ekkor is ő foglalta össze. Ezen túl - Oczellal ellentétben - a többi tag hozzászólására is vita közben reagált. 1950 elejétől a határozatok az
