Szirácsik Éva: A Koháry család Nógrád és Heves vármegyei birtokainak urbáriumai 1716, 1718 - Adatok és források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2007)
Előszó
Előszó „Nem kell immár félned, ijedned, rettegned hajdú katonátul, Éles fegyverektül, megvetet lesektül s vitéz próbáitul, Szabadon sétálhatsz, hol akarod, járhatsz békével ezentúl." Koháry II. István Amikor Nógrád vármegyéből kiűzték a törököket, akkor a vármegye egyik legnagyobb földesura a Koháry család lett. Itteni birtokaik Fülek, Szécsény, Balassagyarmat mezővárosokban és a környező falvakban, pusztákon húzódtak egészen a Heves vármegyei 1 Gyöngyös környékéig. Nógrád vármegyének ez volt az a része, amelyet a törökök leginkább feldúltak, még az ittlévő mezővárosok is elnéptelenedtek, miközben Gyöngyös a háborús pusztítások ellenére is Heves vármegye jelentős települése maradt. A törökök kiűzésében a Koháryak nagy érdemeket szereztek, s a felszabadító háború múltával tevékenyen vettek részt birtokaik újratelepítésében. Az uralkodónak tett szolgálatok és hűség révén szerzett birtokaikat a Rákóczi-szabadságharc idején elvesztették, majd azt követően a császárhű Koháryak visszakapták elkobzott javaikat. A XVIII. században birtokaik zálogvisszaadás, családon belüli egyezségek és birtokfelosztások útján számottevően összezsugorodtak, majd a család a XIX. század elején férfiágon kihalt. A Koháryak által emelt, ma még meglévő uradalmi épületeken, templomokon, egykori ispotályokon már hiába keressük címerüket, helyükre Füleken a Koháry javakat beházasodás útján öröklő Coburgok, Szécsényben a javaikat visszaváltó Forgáchok, míg Balassagyarmaton a birtokba lépő Zichyek címerei kerültek. A Koháryak emléke azonban napjainkban is továbbél, mint hős várkapitányoké, templomépítőké, donátoroké, egykori hatalmas kiterjedésű birtokaik azonban a feledés homályába vesztek. A jelen kötetben közzétett urbáriumok a Koháryak hajdan Nógrád, illetve Heves vármegyékben lévő birtokait mutatják be. A forrás nemcsak birtoklástörténeti, uradalomtörténeti értékkel bír, hanem fontos a terület mezőgazdaságának, kézműiparának, céheinek kutatása, sőt a korabeli kereskedelem megismerése szempontjából is. Nem feledkezhetünk el a szöveg gazdaság- és természetföldrajzi értékéről sem. Az urbáriumok a helytörténetírás számára szintén kiválóan hasznosíthatóak. 1 A korszakban Heves vármegye hivatalos elnevezése Heves és Külső-Szolnok vármegye volt. A korabeli forrásokban, így az általunk közölt forráskiadványban is a vármegyét gyakorta Heves vármegyének nevezték, ráadásul a Koháryak egykori birtokai a mai Heves megye területén voltak. Mindezek miatt kötetünkben a Heves vármegye megnevezést használjuk. 5
