Szirácsik Éva: A Koháry család Nógrád és Heves vármegyei birtokainak urbáriumai 1716, 1718 - Adatok és források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2007)

A forrásközlésről

A Koháry család urbáriumai eddig még nem jelentek meg nyomtatásban a Balassagyarmatra vonatkozó rész kivételével. Balassagyarmat 1716. évi urbáriumát ugyanis Nagy Iván már 1858-ban publikálta „Balassagyarmat története" című művében az Új Magyar Múzeumban.

1 E munka jelentőségét mutatja, hogy a város történetével foglalkozó művek erre a forrásra támaszkodnak.

2 A Nagy Ivánféle szöveg nagyon hasonlít az általunk közölt urbáriumhoz

3, mégis több eltérés figyelhető meg, amelyből arra következtethetünk, hogy az összeírás egy másik változatáról van szó. Nagy Iván az iratot nem a Koháry család levéltárában találta, hanem Balassagyarmat úrbéri periratai között. Az urbáriumnak hivatalosan is elismert iratot Nógrád vármegye részéről Veres Ferenc és Diószeghy József hitelesítette Szügyben, 1773. május 7-én. Balassagyarmat Koháry II. István által betelepített fele a földesúr halála után a Zichy családhoz került.

4 Nagy Iván a periratból értesült arról, hogy a tanúvallomások szerint a város küldöttsége bár 1768-ban gróf Zichy I. Ferencnek bemutatta ezt az urbáriumot, de azt nem kapta vissza. Nagy Iván a forrásközlés során inkább tartalmi kivonat közreadására törekedett, kevésbé volt fontos számára a szöveg teljes lejegyzése. Több esetben lényeges tartalmi elemek is hiányoznak, például az állatállományra vonatkozó adatok, olykor az életkort sem tüntette fel. Az eredeti táblázatos formát is elhagyta, a táblázatok fejlécét pedig rövidítésekkel pótolta a szövegben. Kisebb tartalmi eltérések is megfigyelhetőek a Nagy Iván-féle és az általunk közölt urbárium között, gyakorta a vezetéknevek írása sem azonos. Mindenesetre csak ebből az iratból tudhatjuk meg hogy Koháry II. István divényi uradalomrészét a „zsélyi ispánság járásának" nevezték, valamint azt, hogy az összeírást 1716. január 5-én Gömrey János készítette a „gondviselő" Bárány (Baran) János balassagyarmati szabados jelentése alapján. Mindent egybevetve Balassagyarmat általunk közölt és a Nagy Iván-féle urbáriumváltozat között kisebb-nagyobb tartalmi eltérésesek mutathatók ki, ezt az eltérést a forrásközlésünk során az adott helyen lábjegyzetben jeleztük. Mivel a Nagy Iván-féle urbárium nyomtatott és elektronikus verziója is rendelkezésünkre áll, ezért eltekintünk e forráskiadványban való közlésétől. A kötetünkben szereplő Koháry-birtokok urbáriumai magyarul íródtak, a szövegben azonban latin szavak, mondatrészek, sőt mondatok is találhatóak. A forráskiadási gyakorlatban megegyezés csak a latin nyelvű szöveg humanista átiratában van, ezt igyekeztünk követni a Koháry család gazdasági iratainak latin nyelvű szövegrészei esetében is. A magyar nyelvű urbáriumkiadásban azonban nincs egységes szempont. Érvényes szabályozás híján a Koháry-birtokok magyar nyelvű urbáriumainak közreadása során a modern átirat mellett KuSík, 1959. 547-572.) Ezt az urbáriumot dolgozta fel később Belitzky János. (Belitzky, 1980. 297-352.) 1 Nagy, 1858. 235-240., elektronikus változata: NIE, 2004. Nagy Iván: Balassagyarmat története 2 A Nagy Iván-féle másolat egy oldala látható például: Hausel-Tóth-Tyekvicska, 2002. 25. 3 II. 1. Balassagyarmat, mezőváros 4 Szirácsik, 2005/4. 69-70. 22