Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Elöljáróban

ELÖLJÁRÓBAN Annak ellenére, hogy egy eseményt a következő korok hogyan értékelnek, meg nem történné tenni lehetetlen. Fordulhat felé az utókor heroizmussal, ellenséges dühvel vagy mélységes hallgatással, a múltnak része marad. 1918-1919 eseményeivel mindegyik megtörtént. Pedig Kosáry Domonkos több évtizedes történészi munkájából leszúrt tapasztalata irányadó lehet: „A múltat vállalni emberséggel, felnőtt nemzetként szorongás és öncsonkítás nélkül, nem a gyengeség, hanem az erő jele és egyben forrása is." 1918-1919 története látszólag egyszerű az események alapján. Ugyanakkor mintha elnyomná és lebegtetné a folyamatokban betöltött szerepét az előtte lezajló I. világháború és az utána következő Trianon. Úgy tűnik, hogy mellékszál az előbb említett események ölelésében. Miközben ebben az egy évben a Monarchia le- és elfojtott nemzetiségi problémái, illetve a világháború által még inkább felerősített szociális feszültségek egyszerre, egymást átszőve szakadtak fel és követeltek gyors, hathatós megoldást. 1918 októbere-novembere a környező országokban az önálló nemzetállamok megteremtésének ünnepe. Az, hogy Magyarország is ekkor lett újra független az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával, és ekkor lett köztársaság, kevéssé tudatosult. A kortársak egy része 1848 szellemének újabb felizzását látta az 1918. október végi, novemberi eseményekben. Az utódok szemében viszont a korszakra rányomja bélyegét a későbbi trianoni béke, melyet 1918 októberéből eredeztet. Az 1920 utáni király nélküli királyság hatalmi rendszere szempontjából maga a köztársasági államforma az, mely elindítja a társadalom felbomlását. Ennek egyenes következménye a „vörös uralom", a tanácsköztársaság, mely után nemzeti-keresztény alapon újra kell szervezni a társadalmat. 1945 után az 1918-as köztársaság időszaka csak annyiból volt érdekes, amennyiben a KMP tevékenységének hátteret adott, egyébként a hangsúly a társadalmi változásra helyeződött. 1949 után ez bővült aktuális politikai szempontok alapján a szociáldemokraták „árulásának" hangsúlyozásával. Visszamenőleg igyekeztek igazolni a munkásmozgalom hősi korszakát, mivel az 1950-es években több olyan pártvezető is volt (Rákosi, Münnich Ferenc, Rudas László stb.), akik 1919-ben is jelentős posztokat töltöttek be. Azonban zavart okozott, hogy a volt népbiztosok közül sokat (Kun Béla, Bokányi Dezső, Vágó Béla, Pogány József stb.), akik a Szovjetunióban éltek, 1936 után letartóztattak és kivégeztek. Az itthoni 19-esek erre tőlük vártak magyarázatot, azonban nem kaptak. Ez együtt járt azzal is, hogy a korabeli események egy részét az aktuális politikai elvárásokhoz igazították. Az 1960-as évek második felétől indult meg egy részletekbe menő elemző munka, amely során az általános ideológiai háttér keretei között reálisabb értékelések születhettek. Első lépésként dokumentumkötetek jelentek meg, melyek megalapozták a későbbi differenciáltabb értékeléseket, feldolgozásokat. Az osztályszempontokon túllépve annak a szövevénynek felfejtésére tett kísérletet néhány 5