Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Elöljáróban

történész, amely a társadalom különböző csoportjainak sokszor változó állásfoglalását befolyásolta, igyekeztek a mozgatórugókat megtalálni és az események menetébe beilleszteni. De a korábbi heroizmus lebontása csak lassan, óvatosan, több megtorpanással történhetett. Ennek következtében az 1918-1919-ről szóló irodalom zavarba ejtően gazdagnak tűnik. Már mindent feldolgoztak, mindent megírtak. Szükséges még egyáltalán foglalkozni vele? Ha közelebbről szemügyre vesszük a megjelent írásokat, azt látjuk, hogy azok többsége 1959-ben a 40., 1968-69-ben az 50., és 1979-ben a 60. évforduló közelében sűrűsödik. A feltárt adatok döntően négy forráscsoportból származnak. Egyrészt a külföldi levéltárak adott korszakra vonatkozó iratai, melyek elsősorban diplomáciai szempontból, a győztes hatalmak és szövetségeseik törekvéseit középpontba helyezve értékelik az eseményeket. Másik nagy egység az úgynevezett TAGYOB gyűjtemény. Teljes korabeli nevén ez „Az u.n. tanácsköztársaság történetére vonatkozó adatgyűjtés céljából alakított országos bizottság", melyet az 1919. szeptember 18-i minisztertanácsi határozat nyomán hoztak létre. A végrehajtási utasításban indoklásként a következőket emelik ki: „Az úgynevezett proletárdiktatúra első sorban a nemzeti állam és jogrend megbontására törekedett és azok legveszedelmesebb ellenségeként jelentkezett, ennélfogva működéséből a tanulságok levonása és az ellene való védekezés nyilvánvalólag állami feladat." Hozzáfűzik még: „Mivel az emberi társadalom egyetemes evolúciójának általános szempontjából a magyarországi bolseviki mozgalom világtörténeti jelentőséggel is bír, ennélfogva annak hiteles megvilágításával nemzetközi kötelezettséget is teljesítünk." Természetesen a tudományos kutatás, leegyszerűsítve a „hogyan történhetett mindez?" kérdés megválaszolása mellett a megmaradt iratokat a jogi eljárásokhoz, felelősségre vonásokhoz is felhasználták. Sokszor azonban nem is keletkeztek iratok, mert valószínűleg nem volt idő arra, hogy jegyzőkönyvet vegyenek föl, írásbeli utasítást adjanak ki, stb. A történtek rekonstruálására ilyen helyzetben használható a harmadik és a negyedik forráscsoport, a korabeli sajtó és a résztvevők visszaemlékezése. A sajtó igyekezett a fontosabb eseményekről tudósítani, már amennyiben az adott helyen megjelent újság, vagy valaki beszámolt a településen történtekről. S itt figyelembe kell venni, hogy mindezt az újság alapvető beállítottságán, illetve a tudósító szemüvegén keresztül láttatja. A visszaemlékezések pedig még szubjektívebbek. A szemtanú a történések egy-egy részletéről tájékoztat évek, évtizedek távlatából. Másrészt az események részese, óhatatlanul saját szerepét is értékeli, melyben élete későbbi eseményei, a visszaemlékezés pillanatában meglévő helyzete, befolyásolják. Itt kell megemlíteni, hogy a korszakra jellemző alapvető fogalmak jelentése - az azóta rájuk rakódott érzelmi rétegen túl - más, mint az emlékezések lejegyzése idején, vagy napjainkban. Például a munkások többsége kisebb üzemekben dolgozott, az összefogó kapcsot a szakmánként szerveződő szakszervezeti mozgalom jelentette. Külön-külön tartottak fenn ún. munkásotthonokat, melyek a szabadidő eltöltése mellett szakmai, politikai tájékozódásra és művelődésre is szolgáltak. A szakszervezetek az erőteljes érdekvédő funkción túl a politikai aktivi6