Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Harcok után – Hétköznapok Salgótarjánban (1919. június 2.–augusztus 1.) - Dokumentumok

lyozta a hadsereg tagjainak részvételét az aratási és cséplési munkákban. E szerint a közsé­gi direktóriumoknak kellett igazolást kiállítani a katonáknak, hogy családjukban nincs ele­gendő munkaerő a munkák elvégzésére, vagy pedig korábban is a cséplőgépek mellett dol­goztak. A szabadság maximum három hét és két utazási nap lehet és csak a harcoló sereg létszámának 10 %-áig terjedhet. A községi direktóriumnak a szabadság letelte után a szabadságolási igazolványon kellett igazolni, hogy az adott személyek „az aratási /cséplési/ munkálatokban tevékeny részt vettek." A salgótarjáni direktórium olyan kéréssel fordult a II. gömöri zászlóalj felsőbb parancsnokságához, hogy Filó Sámuel nevű katonájuknak ad­janak legalább 14 nap szabadságot. O ugyanis kötélgyártó és a sürgős mezőgazdasági munkák miatt sok kötél szükséges (lovas kocsik fogatolásához, kötözéshez stb.). Felajánlot­ták, hogy az özv. Prohászka Pálné köteles mesternél lévő anyagok feldolgozása után a Sal­gótarjánban állomásozó vörös katonaság szükségletei is ki lesznek elégítve. 34. kép A lakosság ellátása élelemmel jelentős nehézségeket okozott. Az antant gazdasági blokád­ja miatt külföldről nem tudtak nagyobb mennyiséget behozni, a fő gabonatermő területek - Tiszántúl, Duna-Tisza köze déli része - idegen megszállás alatt voltak. A parasztság a világháborúban súlyos veszteségeket szenvedett, de a szocializált gazdaságok miatt érde­kében sem állt a termelés növelése. Az állatállomány - az igaerő és az élelmezési célokat szolgáló is - jelentősen megfogyott. S az újabb harcok miatt elsősorban a hadsereg ellá­tását kellett biztosítani. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom