Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Harcok után – Hétköznapok Salgótarjánban (1919. június 2.–augusztus 1.) - Dokumentumok

9. Liptay B. Jenő az acélgyári eseményekről ... Már május vége felé a munkásság tisztában volt azzal, hogy milyen zsidóvezetés alatti uralomba kerültek és különösen a munkásasszonyok az itt járt népbiztosoknak - Rákosi, Hevesinek szemükre vetették, hogy a munkásságot kihasználják a saját céljaiknak. A gyárban összes dolgozó volt május havában 1739 ember; a létszám rendkívül megszaporodott, mivel a munkásság felvétele a munkástanácsok hatáskörébe tartozván minden csavargó, naplopó és haszontalan embert kénytelenek voltunk felvenni, úgy hogy sok ember kapott munkabért a nélkül, hogy azért valamit dolgozott volna. - A gyárban az órabérek rendkívül megnagyobbodtak; április 22.-én a legnagyobb órabér 6,75 kor. volt, azonban ezen órabér csak 1-2 hétig volt érvényben, mivel a forradalmi kormányzótanács 34. rendelete, mely április 19-én jelent meg, az órabéreket 3,50 koronában állapította meg, úgy hogy a munkásság legnagyobb része megszavazta egymásnak a legnagyobb órabért. A munkateljesítmény teljesen leesett; lehet mondani a békebeli állapotnak 25 %ára. A gyárból összesen 640 ember vonult be katonai szolgálatra, tehát az összes létszámnak - 1739-nek 37 %-a. - A magas órabérekkel a munkások első időben rendkívül meg voltak elégedve, de midőn látták, hogy a pénz mindnagyobb tömegben kerül forgalomba és az u.n. fehér bankó - hamisított pénz kezdte hitelét veszíteni, örömük igen lelohadt és szintén csak a kékpénz után áhítoztak, azonban a fizetésüket kizárólag fehér pénzben kapták. - Tudomásukra jutott, hogy a népbiztosok, és azok bizalmasai csak kék pénzen kapják a fizetést s azon kérdés állandóan izgatta őket. - Az elégedetlenség mindinkább nőtt. Midőn a csehek teljesen visszaszorították embereinket és július 2.-án a munkásezred visszajött, már igen sokan voltak, akik nem akartak katonák lenni. A munkásság kint lévén a fronton, állandóan irigyelték azokat, akik itthon maradtak s így mindig találtak okot, hogy azért nem mennek a fronton előre. - Ezen folytonos akadékoskodás mozgósítása végett tartottunk egy ülést 1919. június 16.-án, a melynek jegyzőkönyvét szintén mellékeljük; ebből már látni, hogy mily viszályok és veszekedések voltak a munkások között, mely főleg onnan magyarázható, hogy a fronton szolgálatot tett munkásoknak semmi közük nem volt tovább katonáskodni. Sajnos meg kell állapítani, hogy a gyári munkások közül is többen loptak és raboltak és pedig Kisterenyén báró Solymossy uradalmában - midőn ott el voltak szállásolva - igen sok holmit elloptak és útközben Zólyom felé - ahol lehetett - szintén igen sok dolgot eltulajdonítottak. A június hó igen nagy izgalomban telt el; az asszonyok egy tömegben vonultak fel hol a gyárigazgatóság elé, hol pedig a községháza elé és követelték férjeiknek azonnali hazahozatalát. Főleg az asszonyok voltak azok, akiknek ez a dictatura nem tetszett. Július elején itt volt Kun Béla; nagy beszédet tartott a piacon, azonban már igen gyenge hangon és főleg a többtermelésről szónokolt. Ezt a munkásság nem 162