Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)
Harcok után – Hétköznapok Salgótarjánban (1919. június 2.–augusztus 1.)
Harcok után Hétköznapok Salgótarjánban 1919. június 2. - augusztus 1. Kun Béla április 19-én - a helyzettel számot vetve - a Budapesti Munkás- és Katonatanács ülésén a következőket mondta: „Amikor megteremtettük a proletárdiktatúrát Magyarországon, nem arra alapítottuk számításainkat, hogy majd képesek leszünk katonai erővel, rendszeres háborúval megbirkózni az antant csapataival. Nem hittük azt, hogy azzal a hat divízióval, amelyet a fegyverszüneti szerződés a Tanácsköztársaság számára engedélyezett, meg tudjuk állítani a minden oldalról fenyegető offenzívát. Hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk, hogy mi a magyarországi Tanácsköztársaság sorsát a nemzetközi proletárforradalomra alapítottuk." 1 Azonban a nemzetközi forradalom lángra lobbanásába vetett hit az idő múlásával folyamatosan csökkent. A nyár folyamán világossá vált, hogy az a remény, miszerint az Ukrán Vörös Hadsereggel sikerül felvenni az érintkezést, egyre kilátástalanabbá válik. A párizsi békekonferenciát is meglepetésként érte a csehszlovák hadsereg sorozatos veresége, mivel a gyakorlatban kérdőjeleződött meg a május 8-án legmagasabb szinten is elfogadott magyar-csehszlovák határvonal. Június 28-án aláírták a német békeszerződést, s ezután teljes egészében a magyar ügynek szentelték figyelmüket az antant vezetői. Elsősorban diplomáciai eszközökkel - a Clemanceau-jegyzékek - igyekeztek megállítani a Vörös Hadsereg előrenyomulását, mely végül sikerült. Az északi visszavonulás fejében felajánlott tiszántúli kiürítést azonban a román kormány megtagadta. Május elejétől aktivizálódtak azok az erők is, melyek a tanácskormány ellen szerveződtek Bécsben, illetve Szegeden a franciák védelme alatt gyülekeztek. Az ország több területén is fegyveres lázadások törtek ki (Dunántúl, Kalocsa környéke, Budapesten a monitorok lázadása). Ezek leverése, illetve újabbak megakadályozására válasz a diktatórikus eszközök erősítése volt, mely a tanácshatalom eddigi hívei közül is sokakat szembefordított vele. Június elején ismét kiéleződött az ellentét a szociáldemokraták és a kommunisták között, főként a diktatúra módszerei miatt. Ez ugyan kompromisszummal végződött, de a vezetés eddig is labilis egysége még bizonytalanabbá vált. A katonai nehézségekhez - melyek első jelentősebb politikai megnyilvánulása volt a május eleji válság - egyre nyomasztóbban társultak a gazdasági problémák. Miközben az antant továbbra is fenntartotta a gazdasági blokádot, a lakosság élelmezése mellett meg kellett oldani a hadsereg ellátását is. Az ipari terme147