Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Harcok után – Hétköznapok Salgótarjánban (1919. június 2.–augusztus 1.)

lésben gondokat okozott a munkaerőhiány, hisz a sikeresen előnyomuló Vörös Hadsereg utánpótlása emberben és eszközökben jelentős erőfeszítéseket kívánt. Ez pedig a négy háborús év és egy nélkülözésekkel teli félév után a kifáradt la­kossággal egyre nehezebben volt megoldható. Mindezek mellett egy olyan probléma is jelentkezett, melyre nem számítottak. Varga Jenő közgazdász, a Népgazdasági Tanács elnöke a tanácsköztársaság gaz­dasági helyzetét utólag elemezve a következő megállapításra jutott: „Annál ke­vésbé lehet szó a diktatúra elején nagyobb fogyasztásról, mert a termelés eleinte nemcsak hogy nem emelkedik, hanem szükségszerűen csökken. Csökken első­sorban a munkafegyelem megromlása folytán ... Magyarországon különösen hozzájárult ehhez az akkorbérrendszer teljes eltörlése és a nyolc órai munkaidő általános bevezetése." 2 A KMP teoritikusai a munkások belátására számítottak, s azt várták, hogy önként vállalt munkafegyelemmel áthidalják a nehézségeket. Az elméletnek azonban kezdettől fogva ellentmondtak a differenciált érdekvi­szonyok, s ezek a gazdasági problémák súlyosbodásával egyre inkább hangsú­lyossá váltak. A kül-, a belpolitikai, a gazdasági és katonai helyzet halmozódó nehézségei vé­gül - hosszú vita után - arra késztették a Forradalmi Kormányzótanácsot, hogy a további fölösleges áldozatok elkerülése érdekében lemondjon, s átadja a hatal­mat egy szakszervezeti vezetőkből álló kormánynak. A front távolodása után milyen problémák kerültek a középpontba? Közellátás: A közvetlen veszély megszűnése után újra a háborús időszak állan­dó problémája, a közszükségleti cikkek biztosítása vált meghatározóvá. Az élel­miszerek közül elsősorban az állati termékek hiányoztak. Nyári időszakban a növényi élelmet könnyebben lehetett beszerezni. A községi direktórium a koráb­bi rendszer szerint külön felvásárlót alkalmazott, aki az északi hadjárat során újra magyar fennhatóság alá került területeken próbált vásárolni. A vállalatok a Szociális Termelés Népbiztossága felhatalmazása alapján saját maguk intézték a beszerzéseket, ha tudták. Jellemző a baglyasaljaiak jelentése Róth Flóris termelési biztosnak: „... munkásainkat kb. 4 hét óta nem tudjuk hússal kellőképpen ellát­ni, sőt 2 hét óta már egyáltalán absulute semmi húst nem tudunk munkásaink élelmezésére kiszolgáltatni, mert mészárosunk, aki a bizalmi férfiak társaságá­ban napról-napra bejárja a környékbeli falvakat vágómarha beszerzése végett, fehérpénzért egyáltalán nem kap marhát." 3 A hiány mellett az itt jelzett másik probléma is akadályozta az áruforgalmat. A fehérpénzt már a köztársaság idején kezdték kibocsátani. A Monarchia összeomlása után Budapest csak a kisebb cím­letű (25-200) korona nyomásához használt kliséket kapta meg, a nagyobb cím­letek nyomóformái és a pénzhez használt kék színű papír Bécsben volt. A Ma­gyarországon rendelkezésre álló papír csak az egyik oldalán bírta el a nyomást, a másik oldalára fehér alapon kék hullámvonal került. Emellett azonban az inflá­148

Next

/
Oldalképek
Tartalom