Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Másfajta had – Salgótarján védelme (1919. április 30.–június 2.) - A páncélvonat

furdanccsal átfúrták, a 22 mm-es lyukakon keresztül 3/4"-es Withworth-menetű csavarokkal a „frémhez" /angolul „frame" alvázat jelent/ rögzítették. A gőzhengereket mindkét oldalon 15 mm-es, a mozdonyvezető fülkéjét pedig csak oldalt 6 mm-es lemezekkel borították. A mozdonyvezető kívánságára fülkéje ablaknyílásait szabadon hagyták és csak az ajtókat fedték be. A hajtórudakat 12 mmes lemezzel biztosították. A beömlő csöveket félkörlemezekkel burkolták be, úgyhogy a nagy lemezeken kívül estek. A gőzdómot ív alakúra hengerelt 12 mmes borítólemezzel látták el. Az acéllemezek alsó széle csak 350 mm-nyire volt a vágánytól. Burkolat nélkül tehát csak a kémény, a füstkamra - ez, mert keskeny és befedése nem látszott fontosnak -, továbbá a homokoló (maradt), utóbbi azért, mert esetleges sérülése nem jelenthetett különösebb veszélyt, valamint a biztonsági rudak, mert azokat nem lehetett, illetve nem is lett volna célszerű beburkolni, végül a mozdonyvezető-fülke teteje... Csarba Ede közli továbbá, hogy a vonathoz, amikor a gyárban dolgoztak rajta, 3 fedett kocsi tartozott, azt is 12 mm-es lemezekkel látták el. Az ablaknyílásokat a lemezekből kivágták és így, mint az ajtókat, külön fedőlemezekkel védték. A nyitott kocsikból csak az egyiket, éspedig azt, amelyen rajta volt a két 80 mm-es tábori ágyú, szerelték fel 600 mm széles, 12 mm-es oldallemezekkel. Az ágyúk mellvédjére 320 mm-es magasítást szereltek. Amikor fent említett műveletekkel készen voltak, a páncélburkolatot azzal próbálták ki, hogy még a gyár udvarán pisztolyból, karabélyból és géppuskából tüzeltek rá. Nagy örömükre ez a lövöldözés az acéllemezeknek „meg sem kottyant". Mielőtt a rögtönzött páncélvonat a gyárat elhagyta volna, az összes lemezt kívülről bekátrányozták. A hadműveletek alatt a szerelvény a következő sorrendben volt összeállítva: Élén két lapos, nyitott kocsi, megrakva kővel és homokzsákokkal aknák elleni védekezés céljából. Utána következett az a nyitott vagon, amelyen - szintén homokzsákokkal körülbástyázva - a két ágyú állt, majd az egyik, két tolós ajtóval ellátott fedett kocsi, amelynek két oldalán egy-egy géppuska volt. Ezeket a kocsikat a mozdony tolta. A mozdony után futott egy nyitott kocsi két víztartállyal, körülötte volt felhalmozva a szénkészlet. A szerelvény végén volt a két másik fedett kocsi, az egyikben a lőszer és élelem nyert elhelyezést, a másikban volt a szállás és a petróleumrezsóval ellátott konyha. Szenet az első időben Salgótarjánban, vagy Hatvanban vételeztek, később a mindenkori hadműveletekhez legközelebbi állomásokon, vagy pályaudvarokon. A páncélvonat katonáinak létszáma eleinte 12 főből állt, az északi hadjárat során azonban 26 főre emelkedett. Az informátorok most már név szerint (csak) a következő salgótarjáni vörös katonákra emlékeznek, akik a páncélvonaton voltak: néhai Lukács Károly tüzér törzsőrmester, volt acélárugyári vasesztergályos, Mauler Rezső tüzérőrmester,... volt szénbányai géplakatos, valamint Bányik Mihály géppuskás őrmester,... aki leszerelés után a szénbányánál, a zagyvái rakodón, mint mozdonyjavító géplakatos dolgozott. 143