Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - A -t tárgyrag előhangzója

írásműveiben előtűnő, ritkán jelentkező a-zás a XVII. században terjedő jelenség lenyomata. Zárt o (o)-zás Török Gábor megjegyzi, hogy a Börzsöny-vidéki nyelvemlékekben számtalan zárt o-zó adat jelentkezik a XVI. századig (Török 1964). A nyugati területeket jellemző a-val szembeni o-zás beszivároghatott a XVII. századi nógrádi scriptorok írott nyelvébe is. Mind szótőben, mind szuffixumban, mind szuffixum előtti helyzetben megjelennek a zártabb alakok. A zárt o (ó)-zás forrásaimból kiemelt adatai mellett a területi behatárolás miatt zárójelben feltüntetem a keletkezési helyet: Szótőben: Szabódon (Divény-Kistugár); nyovaljaval, nyovolyak (Megyer); boßonkodassal (Szécsény), megholt (Nagyhalom); holta (Fülek); alkolmatossab (Fülek); Kukucsko <személynévként> (Kiszellő). Ragozott személyes névmásban: én nalomnal (Gácsalja). A szótő és a toldalék közötti hangzóban: bántolak, vallónak (Nőtincs); oldalos (Dobrocs-Vámosfalva); magokot (Fülek); hozom (Gácsalja). Szuffixumban: biztosson (Szécsény); szabadosson (Nőtincs). A keletkezési hely szerinti vizsgálat nem bizonyította Török Gábor fentebb idézett megjegyzését. A zárt o-zás felbukkanási helyeinek egyike sem Börzsöny-vidéki település. Lehetséges, hogy a scriptorok a nyugati területről kerültek ide, de az is elképzelhető, hogy a nyelvjárási jelenség valamilyen más hatás miatt került át ebbe a régióba. A -t tárgyrag előhangzója A palóc nyelvjárási régió beszélőinek nyelvhasználatában, leginkább a középpalóc területen különösen erős még ma is a -t tárgyrag előtti magánhangzónak a köznyelvihez képest zártabb, illetve labiálisabb ejtése: a -t előtti a-val szembeni o-zás és az e-vel szembeni ö-zés jelensége (1. Kálmán 1951, 1966; Imre 1971; Kiss 2001). Geleji Katona István már a XVII. században ír a jelenségről, nem foglalva állást használatát illetően: „Vágynak több sok külömbözések (sic!) -is a' Magyar szollásban; mert némelly accusativusokat, ki oí-ban, ki af-ban mondja-ki. Mint: Akaratodot - akaratodat." (idézi Szathmári 1968: 255). 73