Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - Külső és belső nyelvi tényezők a XVII. századi Nógrád vármegyében - A lokalizáció

további jellemző sajátosságokat feltárni. Előre bocsátom, hogy a jelenségek, a nyelvi változók társadalmi csoporthoz, illetőleg területhez kötésében sokszor nem jár eredménnyel a még oly komplex vizsgálati metodikával, többszempontú vizsgálattal végzett kutatás sem, amely feltételezné a biztos következtetések levonását. A lokalizáció Az iratok helyhez kötésében kétféle eljárási módot követhetünk: egyrészt a külső lokalizációs eljárást, amelynek része lehet a nyelvemlék keletkezési helyének kiderítése. Ha ez nem sikerül, akkor az is segíthet - persze félre is vezethet -, hogy hol találták meg az iratot, de a nyelvi anyagon kívüli érvek, pl. az író személyének megállapítása (születési helyének, életkörülményeinek kiderítése) is segítségünkre lehet. A belső lokalizáció a nyelvrendszerbeli, a hangtani és a szókészleti helyhez kötés. Az emlékek nyelvi állapotának vizsgálatában megállapítható, hogy az mennyire illik bele adott területnek más, egykorú emlékek tükrözte nyelvi állapotába. Ha ez nem áll rendelkezésünkre, akkor a későbbi nyelvi anyagot, a mai nyelvjárási állapotot is segítségül hívhatjuk, amely a pontosabb lokalizálásban is segíthet. Hajdú Mihály nem látja értelmét annak a Bárczi Géza hangsúlyozta álláspontnak, hogy a köznyelvvel vessük egybe korábbi századaink emlékeinek nyelvállapotát, mert a XIX. század előtt nem létezik egységes nemzeti nyelv, a mai köznyelvünkkel való egybevetést pedig szerinte semmi sem indokolja (Hajdú 1988b). A XVII. századi iratok nyelvi anyagának feldolgozásában e vélemény ellenére figyelembe vettem a később kialakult köznyelvi állapotot, hisz a diakrónia egyes állomásai természetszerűleg összekapcsolódnak egymással. Egyetérthetünk Hajdú Mihálynak azzal az álláspontjával, hogy önmagában a mai köznyelvi helyzet nem alkalmas viszonyítási pont egy XVII. századi nyelvjárási régió írott nyelvének vizsgálatára, de más módszerekkel, úm. a nyelvjárási összefüggések feltárásában alkalmazott aszcendens módszer, az egykori nyelvemlékek nyelvi jelenségeinek ismerete, a korabeli grammatikák nyelvi kívánalmaival való egybevetés, az általános nyelvtörténeti és a történeti szociolingvisztikai kutatások eredményeinek komplex módszerű alkalmazásával fényt deríthetünk bizonyos nyelvi tényekre. E. Abaffy Erzsébetnek a jelen értekezéshez témájában hasonló, a XVI. századi Sopron megye nyelvéről írott munkájában szintén felhasználja a mai köznyelvi helyzettel való egybevetést (E. Abaffy 1965), a nyelvjárástípus-történetben alkalmazott fonémastatisztikai vizsgálatok metodikája szerint Farkas Vilmos a köznyelvi hangállapottal (fonémával) való szembenállásból indul ki, eredményei a vizsgált jelenségnek a köznyelvihez 33