Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - Külső és belső nyelvi tényezők a XVII. századi Nógrád vármegyében - A vizsgált korpuszról - A nyelvemlékek írói

mérendő kialakultsági fokát fejezik ki (Farkas 1966). Németh Miklós doktori értekezésében viszonyításként használja a mai köznyelvi jelenségeket a XVIII. századi szegedi írnokok nyelvhasználatának jellemzésében (Németh 2001). A legpontosabban helyhez köthető nyelvemlékek természetesen azok, amelyekben a lejegyző jelöli a keletkezés helyét. Az adott területen meglévő beszélt nyelvi állapotot azonban ezek az emlékek sem tükrözik teljesen, annak legfeljebb bizonyos részlegeit. A történeti nyelvjáráskutatásnak éppen ezért az egyik legfontosabb feladata az, hogy a lokalizált nyelvemlékek anyagából kiszűrje az egy-egy területre, nyelvjárástípusra vonatkozó valódi nyelvjárásiasságot. Benkő Loránd összefoglaló nyelvjárástörténeti munkájában azt hangsúlyozza, hogy nincs olyan nyelvemlékünk, amelyben teljesen egységes, következetes nyelvállapot tárulna elénk (Benkő 1957). A pontosan lokalizált XVII. századi nógrádi nyelvemlékekben tapasztalható ez a nyelvi ingadozás. A vizsgált korpuszról A nyelvemlékek írói A lokalizálhatóság legtöbbször előnyt jelent, ám félrevezethet akkor, amikor a levél szerzőjének anyanyelvjárására akarunk következtetni. A szöveg keletkezési helye ugyanis nem mindig azonos a levélíró anyanyelvjárásának területével. Ennek oka egyrészt a történelmi háttérben rejlik, abban, hogy a török hódoltság idején megindulnak a népmozgalmak: az etnikumok vándorlása, a telepítések, ennek nyelvi hatásaként a nyelvjárás-keveredés, a nyelvi integráció. Másrészt: a levélíró deákok nem feltétlenül maradtak tanulmányaik után lakóhelyükön, új működési helyre, más nyelvjárási területre kerülve saját nyelvjárásukat, avagy a területi normájukra jellemző nyelvváltozatot használták a szöveg lejegyzésekor. Mivel a scriptorok többsége a kor viszonyaihoz mérten művelt emberek, ezért műveltségükből adódóan igyekeztek kerülni a nyelvjárási elemeket, próbáltak közelíteni valamiféle egységes, nyelvjárások fölötti nyelvváltozathoz. A nyelvjárásiasság feltárásakor ez akadályt jelenthet. A kettősségeket, a következetlenségeket a nyelvi változások sora, a régi jelenségeknek az újakkal való küzdelme eredményezhette. Nyelvi ingadozás mutatkozik meg olyan írásművekben, amelyeknek scriptora anyanyelvjárási régiójából egy másik területre került, s ennek következtében többféle regionális nyelvváltozat hatott rá. A köznyelv kialakulása előtt a nyelvemlékek íróinak jó része nem beszélt tisztán egy nyelvi vagy nyelvjárástípust, mivel általában nem egy helyen élték le életüket, így a huzamosabb tartóz34