Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - A nyelvföldrajzi metodika

meggyökereztették a nyelvföldrajz elméletét és gyakorlatát a hazai nyelvtudományban, a módszer megalapozása főként a nyelvatlasz-gyűjtéseknek köszönhető. Módszerét különösen Benkő Loránd korszakalkotó munkáiban érhetjük tetten, aki a történeti nyelvtudományról értekezve, az újabb kori módszertani gazdagságról szólva fogalmazta meg már 1976-ban, hogy a klasszikus nyelvtörténetet a nyelvföldrajz hatása is megérintette: „A nyelvföldrajzi szemléletnek a történeti nyelvészetbe való átsugárzása irányította a kutatók figyelmét egy-egy nyelv belső fejlődésének többvonalúságára, az időbeli és térbeli fejlődmények sajátos viszonyaira, összefüggéseire, illetőleg a térbeliség nyelvtörténeti forrásértékére." (Benkő 1976:151). A mai magyar nyelvtudományban Juhász Dezső nyelvföldrajzi kutatásait, s e részdiszciplínát érintő újfajta szemléletmódját érdemes kiemelnünk. A mai dialektológia feladatkörét körvonalazó dimenzionális nyelvszemléletét a térbeli, az időbeli és a humán dimenzió hármasságának szerves egységében határozza meg. A korábbi, az elsőként Günter Bellmann képviselte kétdimenziós dialektológiai modellt a Heinrich J. Dingeldein által bevezetett polisztratikus nyelvföldrajzi szemléletmód váltotta fel. Kiss Jenőnek a dialektológia kettős - a horizontális, földrajzi és a vertikális, szociolingvisztikai - szempontú, valamint a nyelvföldrajzi feladatról szóló elméletét (Kiss 1999b) gondolta tovább Juhász Dezső, aki a IV. szombathelyi dialektológiai szimpozionon elhangzott előadásában a dialektológia hármas feladatának meghatározásában újabb irányvonalak, dimenziók bevezetését hangsúlyozta: a térbeliség és a társadalmi rétegződés figyelembevételén kívül a szinkrón és a diakrón vizsgálat szempontjaiban, illetve a nyelvföldrajz ezekkel összefüggő komplex módszerében körvonalazta a mai dialektológia feladatköreit (az előadás megjelent: Juhász 2002). Értekezésem metodikájában szerves helyet foglal el a Juhász Dezső-i, modern értelemben vett nyelvföldrajzi módszer, melynek alapgondolata: történeti (diakrón) szempontból bemutatni egy adott nyelvterületen a nyelvjárási szempontból eltérő, lokalizált nyelvemlékek alapján feltárt lényegesebb jegyek területi megoszlását, s az eredmények elemzésében figyelembe venni a szociológiai-társadalmi tényezők mutatóit. A XVII. századi Nógrád vármegyebeli nyelvhasználat feltárásában a nyelvföldrajztól alkalmazott kartografikus jelenségbemutatás lehetőséget ad arra, hogy bizonyos nyelvi részrendszereket (fonológiai, morfológiai, lexikai jelenségeket) és nyelvi változókat a szociolingvisztikával és a történeti nyelvjárástannal szövetkező újszerű módszer szerint megvizsgáljunk és megértsünk. 17