Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - Külső és belső nyelvi tényezők a XVII. századi Nógrád vármegyében - Külső nyelvi tényezők a XVII. századi magyar nyelvterületen

Külső és belső nyelvi tényezők a XVII. századi Nógrád vármegyében Külső nyelvi tényezők a XVII. századi magyar nyelvterületen A külső nyelvi tények, melyek egy adott korban a történelmi, politikai, gazdasági, települési, művelődéstörténeti, neveléstörténeti, vallási stb. hátteret képezik, kisebb-nagyobb mértékben hatnak a nyelvhasználatra és befolyásolják a nyelvi változásokat. A magyar nyelvi egységesülés kezdeti lépéseit érintő effajta külső nyelvi hatások sok helyütt alaposan és pontosan elemzett folyamata olyannyira jól ismert a nyelvtörténettel-nyelvjárástörténettel foglalkozó kutatók számára, hogy nem látom célszerűnek ezek részletes bemutatását. Vázlatosan, szinte felsorolásszerűen említem csak meg azokat a változásokat és tényezőket, amelyek a XVII. századi nyelvállapotot befolyásolták. Az ország három részre szakadása, a török uralom, ennek kapcsán a telepítések, a népmozgalmak a nyelvjárások keveredését idézték elő. A nyelvi-nyelvjárási helyzet alakulását a politikai, az egyházi és a gazdasági birtokhatárok, sőt a változó megyehatárok is befolyásolhatták. Török Gábor feltételezi, hogy Hont és Nógrád vármegye közigazgatási képviselői bizonyára a palóc regionális köznyelvet beszélték, hisz származásuk és hivataluk is ide kötötte őket nyelvileg. Ez a XVIII. századra kialakult rétegnyelv közelebb állhatott a nyelvjáráshoz, ezért konzerválólag hathatott rá (Török 1964). A nyelvi változásokban nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a latin nyelv hátráltató, ugyanakkor segítő szerepének. A latin nyelv ismerete a nyilvánosan szereplő, nyilvánosan megszólaló ember számára e korban szinte kötelező. Emiatt a magyar nyelv a művelődésben másodrendű szerepű, ennek következtében hátráltatója az egységes magyar nyelv kialakulásának. A latin műveltség terjedése, a hivatalos-jogi iratok formuláinak, kötelező szövegrészeinek átvétele, illetve magyarítása értékét tekintve kétoldalú: pozitív és negatív hatását egyaránt érezzük. A korpuszt alkotó szövegekben megnyilvánuló kontaktusjelenségek egyfelől a latin-magyar kétnyelvűségnek, másfelől a megye északi részén meglévő, a hivatalos szövegekben latinizmusokkal keveredő szlovák („tót")-magyar nyelvi egymásra hatásnak a termékei. Az effajta kétnyelvűség (bilingvizmus) és a többnyelvűség (plurilingvizmus)

1 teljes Szemben Trudgill meghatározásával, mely szerint „a kétnyelvűség az egyénnek az a tulajdonsága, hogy két vagy több nyelvet tud. (...) A kétnyelvűség kifejezést sokan három, négy vagy akár több nyelvet beszélő személyekre is vonatkoztatják..." (Trudgill 1997: 33) a bilingvizmus fogalmát a Kiss Jenő-i értelemben használom: „a kétnyelvűség (bilingvizmus) két nyelv kapcsolatának, két nyelv kapcsolata pedig két etnikum, illetőleg azok tagjai kapcsolatának a közvetlen vagy közvetett következménye", „A három és annál több nyelvet beszélőket összefoglaló néven többnyelvűeknek 18