Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)
A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - Szótár - Szógyűjtemény
valamikoron 1691: valamikoron (Szécsény). J: 'valamikor'. választ fn 1692: „nem vettük Sem[m]i választót kegyelmedtűl"; „vehessük (...) k[e]g[ye]l[me]d bölcs valasztyát" (Nagyoroszi). J: 'válasz'. - TESz. 1537: walaßtoth. A TESz. szerint a válasz eredetibb választ voltára vonatkozó föltevés nincs kellően megalapozva. A fentebbi példák igazolják a -t tövű alak korábbi meglétét. való 1616: „arrúl való irot[t] Levelek"; „a Szántó földek mellet való réth" (Fülek); 1653: „Uér Szerént való"; „jó lelki ismeret ßerint való recognitiojokra" (Szécsény); 1654: „ez el múlt való Esztendeökb[en]" (Szécsény); 1661: „nap kelet feleől való ßanto földek Györkéhez valók"; „marhajokai való jarasatul" (Fülek); 1670: „Nemes Nógrád Var[me]g[yé]ben való Kálnó" (Fülek); 1671: „Mullyad fele való Nagy darab Feőldet" (Fülek); 1680: „két felé való hasitassát" (Keszi); 1681: „melyhez való Keppest" (Megy er); 1689: /,egy talpalatni való ßanto főidet nem birok" (Gácsalja); 1694: „Tiszántúl való Legénynek" (Gács); „valami kevés sot hoßtunk volna el adny valót" (Lőrinci). J: TESz. 'létező, előforduló; vhonnan, vkitől származó; vmire alkalmas, megfelelő; vhova tartozó'. Eredeti jelentése a létezés, valahol előfordulás kifejezése. E jelentésben gyakran szolgál a magyarban a jelzőül szereplő határozónak a jelzett főnévhez való kapcsolatára. Az adatok azt bizonyítják, hogy iratanyagomban gyakori a jelzői értékű való használata. véghely 1663: véghely (Fülek). J: 'végvár'. vér szerint való 1653: „Uér Szerént való attiafiakis" (Szécsény). J: 'vér szerinti', vö. való - OklSz. XVII. sz. vége: „vér Attyafiainak", „vér Attyokfiai". vérteng 1657: „ki megholt, s- ki mig ez világon vérteng-is megérzi ízit az rajta esett tagiásnak" (Szurdokpüspöki). J:'? vért ont; virtuskodik; éldegél'. A szövegkörnyezetből kikövetkeztetett jelentés. vetemény 1654: „kerti vetemíny" (Kékkő). J: ÉrtSz. 'magról termesztett kerti növény'. - TESz. már 1416 U./1450 k.: vétéménéc. IpTsz. vetemin, vetemíny alakban. villongás 1654: „vilongasra való okot adni" (Szécsény); 1660: „feöld, az mely azok fele vilongasbafnj volna az Kis Zeöleiekkel" (Nagyhalom); 1680: vilongás (Kékkő). J: TESz. 1474: 'kötekedik, veszekedik, perlekedik'; 1560 k.: 'tusakodik, küzd'; ÉrtSz: 'huzamosabban fegyveres vagy politikai harcban viszálykodik'. 142
