Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)
A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - Néhány szintaktikai jelenség - Kongruencia és inkongruencia a vizsgált szövegekben - Egyéb inkongruens jelenségek
4. A későbbi norma ún. magyaros szerkezetei is beszűrődnek az idegenes alakok mellé, és nagyjából egyenlő arányban jelentkeznek a szövegekben. Ez is, hasonlóan más jelenségekhez, azt bizonyítja, hogy a XVII. században még viaskodnak egymással a különböző nyelvi formák, még elmosódottak a regionalitás és a normativitás határai. Egyéb inkongruens jelenségek Fülöp Lajos a leggyakoribb egyezéshiányos jelenségnek az alany és az állítmány értelmi egyeztetését tartja a Gyöngyös környéki palóc nyelvjárásban. Forrásaimban is találunk erre adatot: 1657: Tiz falubeli biróis egyben gyülekeztenek... (Divény-Kistugár, határvita); 1698: Mi alab subscribalt, Nemes Nógrád Vármegyének Szolgabirája és esküttje Recognoscalljuk (Losonc, jogi irat). Két fenti példánk egyikének lejegyzője a mennyiségjelzős szerkezet mai norma szerinti kongruenciája után alakilag nem, csupán értelmileg egyezteti az állítmányt az alannyal. Rácz Endre szerint az állítmánynak a gyűjtőnévi alannyal való egyeztetése a régi nyelvben gyakori, de nem általános jelenség. Egyszerű, értelmi egyeztetésnek tartja e jelenséget: a beszélő a gyűjtőnevet úgy fogja fel, hogy egyedeire bontja, s ehhez igazítja az állítmány többes számát (Rácz 1991). Századvégi példánkban az ún. felségi többes mint többes számú alany + többes számú állítmány- és a két egyes számú alany + egyes számú állítmány-típusú egyeztetési formák keveredtek, s létrejött egy vegyes forma, a mondatban első, többes számú alanyhoz igazodik az állítmány, így ebben a mondatban egyszerre alaki és értelmi egyeztetéssel van dolgunk. Az általános és a határozott ragozás keveredése is gyakran inkongruens alakokat eredményez korpuszbeli iratainkban: 1669: ...hajol béli tekintyűk az Articulusokban (Kékkő, misszilis); 1680: ...másik rét Karolyos előtt kit Mihály Geregére Tót Miklós birja; .. .keözt..., mellyet el is mesgyézték (Keszi, határvita); 1682: azok tudnak legh jobba[n] azon dolgott az kik jelen voltának (Kiszellő, per); 1689: Nag[yság]tok s- k[e]g[ye]l[me]tek mutassa, maga fiolgájához annyi gratiat... (Gácsalja, misszilis); 1692: Szolgalatunkot ajánlunk k[egyelmedne]k; alázatossan kérünk kegyelmedet... (Nagyoroszi, jobbágypanasz). A korabeli grammatikák közül Komáromi Csipkés Györgynél találunk megjegyzést erre a nyelvi jelenségre: ő határozottan különbséget tesz a határozott és az általános ragozás között. Az adatok műfaji felsorolásából látható, hogy elsősorban misszilisekből és a beszélt nyelvet leghívebben rögzítő tanúvallomások szövegeiből kerül elénk a határozottságbeli inkongruencia. Talán itt elfogadható okként a beszéd hatása az írott szövegre. 118