Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - A történeti dialektológiáról (a nyelvjárástörténetről)

külön a nyelvészet és a szociális rendszerek fejlődéséről, mert a nyelvek beszélőik szociohistorikus szituációinak viszonyában változnak. A történeti dialektológiáról (a nyelvjárástörténetről) „... a vertikális és a horizontális vizsgálat elkülönítése csak módszertanilag indokolt tudományos absztrakció, hiszen minden nyelvjárás csakis e két dimenzió egységében jelenhet meg a szinkronitás valóságában, sőt, mihelyt felvetjük az interpretáció során a mi? mellett a miért? és hogyan? kötelező kérdését, azonnal láthatóvá válik a nyelvjárás harmadik dimenziója: a diakrónia"- vallja Hutterer Miklós (1963a). E. Abaffy Erzsébet a XX. század közepén fogalmazta meg (E. Abaffy 1958), hogy a komplex metódusra törekvés juttatta el tudósainkat egy új diszciplína módszeres, tudományos műveléséhez: a történeti nyelvjáráskutatáshoz, mely a magyar nyelvészetben Bárczi Géza működésével vált kidolgozott stúdiummá. A XX. század 2. felében a nyelvjáráskutatás újabb eredményeiről szólva jegyzi meg Bárczi Géza, hogy „A történeti nyelvjáráskutatás teljesen új diszciplínának tekinthető." (Bárczi 1980: 351). Benkő Loránd 1957-ben megjelent első összefoglaló munkája és az ezt követő rövid időszakban más szerzőktől napvilágot látott néhány jelentős tanulmány a mai kutató számára is iránymutató. Jelen értekezés vizsgálati tárgyához közel eső, sőt azzal egybefüggő régióját érintette Papp László a XVI. századi északkeleti nyelvjárásterület vizsgálatában, melynek több helyütt bemutatott eredményei értekezésem nyelvi vizsgálatában is útmutatóul szolgáltak (1. Papp 1956b; 1959; 1961). E. Abaffy Erzsébet Sopron megye nyelvével és a nyelvjáráskutatás módszereivel foglalkozó munkái az összehasonlítás, illetve a metodikai irányvonalak követése miatt a XVII. századi nógrádi nyelvvizsgálat alapját adták (1. E. Abaffy 1958, 1965). Az újabban fellendült részdiszciplína kutatási eredményeiből különösen tudtam hasznosítani Révay Valéria és Mizser Lajos vizsgálatait. Néhányat ezek közül iratanyagom vizsgálati kontrollforrásaként használtam fel (Mizser 1981; Révay 1999; RévayMizser 1999), melyekre jelen értekezés nyelvi elemzésében gyakorta hivatkozom. Ezen munkák eredményeit és módszertani javaslatait felhasználva, azokat az újszerű kívánalmakkal vegyítve végeztem a komplex metodikájú, annak is a nyelvjárástörténeti vonatkozású nyelvi elemzését. Hajdú Mihály (1987) szükségesnek tartja a történeti nyelvjáráskutatás és a nyelvjárástörténet terminológiájának elkülönítését. Nézete szerint a történeti nyelvjáráskutatás a magyar nyelvjárásterület egészét átfogva egyetlen részjelenséget vizsgál, ilyen munka például Bárczi Géza 1947-ben megjelent 13