Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - Néhány szintaktikai jelenség - Kongruencia és inkongruencia a vizsgált szövegekben - Számbeli egyeztetés és egyezéshiány

si jegyzőkönyv); 1692: az két Currensekbűl; Kis Oroszi Biro tőb Eskűttivel es Lakojival (Kisoroszi, jobbágypanasz); 1694: Nemetesegh... Kikre (Szalmatercs, jobbágypanasz); 1694: ott Száz forintokat; hét ßaz forintokon; 4. vagi 5. Száz forintokat; 1695: Két Száz Negyven Hat forintokat (Ludány, záloglevél). Az alábbi nyelvemlékek nyelvállapota következetlenséget, ingadozást mutat, ugyanis egy iraton belül alaki és értelmi egyeztetést egyaránt találunk, a mai köznyelvünket jellemző variánsok együtt mutatkoznak a többet jelentő jelző utáni többes számú alaptagú formákkal: 1671: három Eßtendeok alat; Sok Ízben; 4. Száz Tizedre való Marhát; három Eßtendotul (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1679: hatvan Tallérokat; Hz polturas garasul (Nagyzellő, kezeslevél); 1684: sok terhes occurentiakra; sok alkalmatlanságokat; Tizen hét nap alatt (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1685: fok károkat; az Kilenczven Egy Rácz Disznóktúl; Tiz artanyon (Gács, közgyűlési jegyzőkönyv); 1692: ezen két jeleket; három tőldgj fára, négj tőldgj s- cserfára, a'kiken kereszteket vágattunk (Alsósztregova, határjárás); 1697: Hat Száz magyar forintokat; Hat Száz magyar forintokbúi; Száz Hatvan forintig (Losonc, nyugta). A következő nyolc irat lejegyzője a mai köznyelvivel egyező alakokat használ: 1641: három Jobbagyomot; Négy ßaz magyari forintot (Divény, közgyűlési jegyzőkönyv); 1653: haro[m] haro[m] forintba[n] (Szécsény, záloglevél); 1661: Az Négy eőkrőt (Gyarmat, határvita); 1670: Tizen eőt napot; négy eßtendeigh (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1681: töb paraszt Ember (Kiszellő, fassio); 1689: nyolcz nyolcz garas (Gácsalja, misszilis); 1692: Egy lait haltul; Egy Lotül; hat Fazekat; egy Szekerczet; Egy Szekér vastól stb. (számos hasonló alakot találunk még a nyelvemlékben; Gyarmat, számadás). Az adatokat látva arra a következtetésre juthatunk, hogy az egész század folyamán szinte minden irattípusban megtaláljuk az értelmileg és alakilag egyeztetett nyelvi formákat. A műfaji és az időbeli vizsgálat tehát nem vezet bennünket eredményre a jelenség megértésében. A vegyes használat miatt nem tudjuk megállapítani, hogy melyik jelenség jellemezhette inkább az egykori regionális normát, a deáki szociolektust. Az egységesítésre törekvő korabeli grammatikák közül Geleji Katona Istvánnál a többet jelentő számnév után mindig többes számot találunk, ugyanígy: több birtokos után a birtokszó nála -ek, -ok többes számú birtokos személyjelet vesz fel. Szenczi Molnár Albert részletesen foglalkozik nyelvtanában a számnevekkel. A latin javára való engedményként szerinte a többséget jelentő számnevek után a jelzett szó állhat egyes és többes számban is. Pereszlényi Pál nyelvtanában a jelzett szó gyakrabban áll egyes, mint többes számban. A mai palóc nyelvjárási régió nyelvhasználatának mondattani jellemzője a számbeli inkongruencia, ezért ennek a jelenségnek a vizsgálatában célravezető az aszcendens módszer. Fülöp Lajos a Gyöngyös és vidékének nyelvjárásában vizsgált számbeli egyeztetésről írva (Fülöp 1957) több néző116