Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - A történeti szociolingvisztikai módszer

ti anyagból visszakövetkeztethető nyelvvizsgálat nem minden jellemzőre szolgáltat pontos vagy még azt megközelítő adatot sem, mégis az egykori adatközlői, helyesebben: levélírói szituáció minél több összetevőjét kell kideríteni, az egykori funkcionáló nyelvet kell bemutatni. A nyelvszociológiai szempontú történeti vizsgálatnak korlátai is lehetnek. A lokalizálás, a datálás, a levélíró személye, az egykori szituáció összetevői, az egyéni és a közösségi nyelvhasználat közötti eltérések körüli problémák gátat vethetnek a pontos adatokkal szolgáló történeti nyelvvizsgálatnak. Matthias Hartig a szociolingvisztikai kutatástörténet aspektusairól szóló tanulmányában felhívja a figyelmünket arra, hogy a XVII. századi szociolingvisztikai szempontú történeti vizsgálat tárgya csupán a nyelvi tisztaság kérdése, a norma kialakítása, a nyelvi kontaktológiai jelenségek és a nyelvek, illetve a nyelvváltozatok presztízse lehet (Hartig 1988). Értekezésem egyik fejezetében megkísérlem bemutatni a XVII. századi nyelvváltozatok egymáshoz való viszonyát, szólok a korabeli diglosszia, illetve az iratanyagból tükröződő latin-magyar, szlovák-magyar bilingvizmus és a latin-szlovák-magyar többnyelvűség jelenségéről, de ennél tágabb értelmezésben, a jelen fejezetben tárgyalt szempontokat figyelembe véve végzem a történeti szociolingvisztikai vizsgálatot. Zelliger Erzsébet véleménye szerint a történeti szociolingvisztika vizsgálati körébe tartoznak mindazon változatok, amelyek részt vesznek a nyelvi változási folyamatokban. A tudományág tárgya a nyelvi-társadalmi változások kölcsönviszonyainak leírása, feladata a nyelvi változási folyamatok rekonstruálása, úgy, hogy a folyamatot a maga társadalmi beágyazottságában tárja fel (Zelliger 1999). Mattheier megfogalmazásához hasonlóan Zeitiger Erzsébet is azt vallja, hogy ez a tudományág foglalkozik a külső nyelvtörténettel, mely a természetes nyelvek változási folyamatainak társadalmi összefüggéseit is magába foglalja. Ezért is tartom fontosnak a XVII. századi iratanyag nyelvi képének feltárásában figyelembe venni a történelmi-társadalmi-művelődéstörténeti hátteret. Zelliger Erzsébet is azt a fentebb más szerzőktől vallott nézetet hirdeti, hogy a történeti szociolingvisztikát érdekli a szituatív-pragmatikai generalizáció (vö. Mattheier 1988), a szinkrón vonatkozású szociolingvisztika mint elmélet és mint módszer a történeti szociolingvisztikához is rendelkezésre áll. A Zelliger Erzsébet hirdette történeti szociolingvisztika a történeti földrajzot is magába foglalja. Jelen értekezés is felhasználja ezt a részdiszciplínát, hisz az adatok lokalizálása nélkül nem juthatnánk megfelelő következtetésekhez. A történetiségében, számunkra már csak elvontságában létező nyelvállapot kutatói a rekonstrukció mellett szembenéznek a reprezentativitás problémájával is. Gyakran felfedhető ugyanis, hogy a másoló nem az erede• 11