Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XIII. Gyógyforrások

c. Salgói kőszénbánya Ennek tulajdonosa a Salgó-Tarjáni Vasfinomító Gyár Részvény társulata, mely húsz kettős bányamértéket és hat szabad kutatást foglal.

184 A széntelepnek általános vastagsága 14'-t mér. A geológiai viszonyok egészben egyenlők a salgó-tarjáni kőszénteleppel, itt tehát részletesebben nem tagialtatnak. Megjegyzendő azonban, hogy ezen bánya nemcsak hogy a vasfinomító gyárat bőven ellátja szükséges tüzelőanyaggal, hanem az azonfölül jó nagy mennyiségű szenet áruba is bocsát, úgy a legközelebb múlt 1872. esztendőben 11/2 milliós mázsán fölül a budapesti piacon elárusított. Ezen bányánál rendesen 150-200 munkás foglalkozik, de igen gyakran ezekhez még vagy száz rendkívüli munkás talál alkalmazást. A kiaknázott szenet vagy 3 000 öl hosszú keskenyvágányú vaspályán szállítják a vasfinomító gyárba, melynek tőszomszédságában azon rakhelyek (rakpartok) vannak felállítva, melyeken az eladásra szánt szenet a közönséges vasúti lórékba (szekerekre) rakják. És ez mind a salgó-tarjáni magyar állami vasúti állomással van összeköttetésben. A fentebb említett keskenyvágányú vaspálya még arról is nevezetes, hogy rajta három sikló van alkalmazva, miután a bányanyílások igen magasan fekszenek, úgyhogy 3 000 ölnyi magasságban egy vonalban másként lehetetlen volna a bányacsilléket (Hunde) a nagy lejtő végett fenntartani, azért tehát az említett három siklót állították, s ezek segítségével a kőszénszállítást fölötte megkönnyítették. XIII. Gyógyforrások

185 Noha Nógrád megyében, nevezetesen Füleki, Losonci, [Balassa-] gyarmati és Szécsényi járásokban igen sok savanyúvízforrás van, amelyeket a palócok 184 A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat még az alapítási évben, 1868-ban kiterjedt szénmezőket vásárolt Salgó, Eresztvény, Medves és Vecseklő határában. A szén feltárását 1869-ben a gyár építésével együtt kezdte meg. A Salgó-bányatelep és a gyár közötti szintkülönbséget három siklópálya oldotta meg. A salgótarjáni iparvidék. Szerk.: Dr. Gajzágó Aladár. Salgótarján, 1962.127. p. 185 Mocsáry Antal szerint „sokféle különös tulajdonságú vizei vannak ezen Vármegyének". A következő forrásokat veszi számba: garábi, kálnói, poltári és füleki savanyúvizek. Továbbá a rónyai vizet, mely vasat tartalmaz, Losoncon a rónyaihoz hasonló tartalmú víz lelhető. A megye nyugati részén a következőket említi: esztergályi, kürtösi, rárós-mulyadi, szalatnyai, tiszovnyiki, hugyagi, madácskai, szklabonyai, „huttai", sóshartyáni, ebecki, turopolyai és zsélyi savanyúvizek. Az egészségre ártalmas vizeket is felsorolja: mátranováki határban említ egy olyan tavat, amelyből ha szarvasmarha iszik, elpusztul. A vizslási határban szintén hasonló vizet ír le. Végezetül a Bánki-tavat is megemlíti. Mocsáry, 1826. II. köt. 21-24. p. 209