Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XII. Iparintézetek és gyárak - 4. Salgó-tarjáni vasfinomító gyár

A mesteremberek pedig heti bizonyos kialkudott fizetésben részesülnek. Élelmezési cikkeiket a gyármunkások részint közel fekvő falvakban, részint pedig Losoncról, 1-1/2 mérföld távolságról szerzik. Egészségügyi állapotban általában véve a munkások igen szerencsés körülmény [ek] közt léteznek, minthogy dacára azon nagy változásoknak, melyeknek nevezetesen téli időkben a felette nagy forróságtól hirtelen a legridegebb hidegnek ki vannak téve, mégis kevés a betegség! Mégis tart a gyári személyzet egy éven által rendesen fizetett orvost, ki hetenként köteles a gyárt meglátogatni, ki is különben jelenleg Losoncról kijár. Ezen kiadás fedezésére fizet minden rendes munkás és mesterember minden keresett Ftjából 2 kr-t, ezért kapja betegség esetére az orvosi segélyt és a kellő orvosi szereket is. A készítményeket legnagyobbrészt Budapestre és Bécsbe szállítják, a losonci és lónyabányai pályaudvarokról. Szekérfuvar pedig a gyárból Losoncra 15 kr, Lónyabányára 12 kr. A jelenlegi gyári árak: nyers vas 3 Ft 50 kr, öntvényvas 6-8 Ft. Készíttetnek megrendelések szerint itt a legnagyobb tárgyak is; de a főmunka jelenleg kereskedelmi cikkek, úgymint a pátkatáblák, ekefők, rostélyok, vasaló vasak, óranehezékek és több mindenféle cikkekbe vágó. A podrecsányi birtokhoz tartozó szántóföldek, rétek meg királyi kisebb jogok bérbe vannak adva.

137 4. Salgó-tarjáni vasfinomító gyár Midőn 1867. évben hazánkban a vasipar is új lendületet nyert, midőn milliók fordíttattak vasúti s egyéb építkezésekre, a hazai vasgyáraink nem voltak képesek az igényeknek megfelelni, így azután a szükséges vasanyagokat külföldről kellett beszerezni. Ezen nevezett időpontot a gömöri vasiparosok, illetőleg nyersvastermelők kedvezőnek találták, egy közös erővel készítendő finomító gyár felállítása által, saját nyers termékeiket finomítani s a mindinkább növekedő szükségletet honi gyártmányokkal fedezni. Az említett időben tehát gróf Andrássy Manó kezdeményezése és elnöklete alatt a fentebbi célból egy részvénytársulatba egyesültek a gömöri nyersvastermelők.

138 A vasfinomítás fő kelléke a nyersvason kívül az ásvány és a kő137

1880. évi adatok szerint a szinóbányai vasgyárban dolgozott 60 munkás, a gyár évi termelése 4 800 mázsa vasáru volt. Magyarország gazdasági statisztikája. In: Magyarország statisztikája. Szerk.: Láng Lajos. Bp., 1887. II. köt. 311. p. 138 Gróf Andrássy Manó (1821-1891), a „vasgróf", Oláhpatakon született. 1847-1848-ban Torna vármegye követe, később főispánja. 1867-től 1872-ig Gömör-Kishont vármegye főispánja is volt. 1881-től a rozsnyói kerület képviselője. Korszerűsítette a Sajó menti vasművei vasércbányászatát és kohászatát. Kezdeményezésére alakult 1868-ban a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat, amelyben gömöri vastermelők tömörültek. A társulat a 175