Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - Embermentési kísérletek
radtak fenn, csupán az iktatókönyv őrzi nyomukat.) A losonci Keszler Lipótné nyitja a sort május 17-én, a főispántól áttett aktájával, 136 május 23-án pedig ugyancsak losonci keresztények próbáltak segíteni három hadiárva gyermeknek, vélhetően testvéreknek. Hronyecz Pál „Donath Ilona gettóba költözés alóli mentesítése" tárgyában kereste meg az alispánt, Brablecz János Donath Saroltát, végül Sulek Ede Donath Erzsébetet szerette volna kihozni az elzárt területről. 137 Dr. Lippay Lajos plébános Steiner Náthán zsidó bádogos „gettóból való kiengedése iránt" kísérelt meg tenni valamit, nem tudni, milyen sikerrel. 138 Többször természetesen rokonaikat igyekeztek menteni az emberek. A Budapesten élő özvegy Braun Nándorné pl. fiának a salgótarjáni gettóból való kiengedéséért nyújtott be kérelmet, 139 dr. Sámson József talán édesanyjának, özvegy Sámson Friedmann Jenőnének Budapestre költözhetése érdekében próbált közbenjárni, 140 Heller Heltai Aladár nyugalmazott színész pedig nejének a gettóból való kiengedése tárgyában írt levelet, 141 pontosan meg nem jelölt helyről. Persze az embermentéssel próbálkozó polgárok nem fordultak feltétlenül a hatóságokhoz. A szécsényi Strömpel József zsidó feleségét Pestre szöktette, s ott bujtatta el/ 42 míg a salgótarjáni Csanádi Miklós gyermekmentéssel próbálkozott: „... a felesége is tanítónő volt, Magda néninek hívtuk. Innen helyezték át Losoncra, amikor azt a várost is visszacsatolták. Ezt azért fontos megjegyezni, mert őt a csendőrök közül senki sem ismerte, nem tudták, hogy van-e gyerekük, vagy nincs. A tanár úr eljött hozzánk, és azt mondta, hogy adjuk oda neki az akkor 11 éves kislányunkat, majd elbújtatja, elviszi. Hát, ő feláldozta, kockára tette az életét ezzel. A feleségem sajnos nem adta oda a kislányunkat." 143 Szintén felkereste a salgótarjáni gettóba zárt zsidókat a téglagyáros Aczél Béla, „amikor még nem voltak csendőrökkel körülvéve", és felajánlotta, hogy aki vállalkozik rá, azt elbújtatja zagyvapálfalvai gyárában. 144 A német születésű, Salgótarjánban élő Tasnádi (Tauschach) László SS-behívóját használta fel arra, hogy német katonaként segítsen zsidó anyától származó unokahúgain. Editet és Verát Rimaszombatból szöktette meg, és salgótarjáni lakásán hat hétig rejtegette őket. 145 Nem csak az egyes emberek érdekében jártak el a hozzátartozók vagy jóérzésű keresztények. A Nógrád Vármegyei Egyesített Kőbánya „zsidó nehéz testi munkások visszahelyezése", vagyis újbóli munkába állítása iránt kopogtatott az alispánnál, talán segítő szándékkal. 146 A salgótarjáni szénbánya is igyekezett megvédeni zsidó munkásait: „A bányaiakat általában nem vitték. Petik Árpádot is csak azért vitték, mert zsidó felesége volt" - emlékszik vissza egy túlélő. 147 Igazolóbizottsági eljárásából tudjuk, hogy a salgótarjáni bányaigazgató, Dzsida József a végsőkig kiállt zsidó származású bánya-főfelügyelője, Gerő János mellett. Dzsida volt az egyetlen, aki nyíltan barátkozott Gerővel akkor is, amikor más már elfordult tőle. Többször felajánlotta, hogy saját autóján felviszi Pestre, ő azonban nem merte elfogadni az ajánlatot. Utazási engedélyt szerzett Gerőnek, de elfogták őt, és két lányával együtt a gettóba zárták. Itt aztán ide136 10090. szám. Igaz, ő saját maga gettósítás alóli mentesítését kérvényezte. 137 10436., 10437., 10438. iktatószám. 138 20218. iktatószám. A katolikus egyház magatartásának megítélésekor az ilyen eseteket sem feledhetjük el. Dr. Simonyi János szécsényi vezetőjegyző ügyében, akit április 27-én nyugdíjaztak származása miatt, többek között a Szent Ferenc kolostor rendfőnöke is megpróbált segítőleg fellépni (Nógrád Vármegye Hivatalos Lapja, 1944. május 4., 1-2. p.; alispáni iktatókönyv 11663. szám). Dr. Bozsó István borsosberényi plébános pedig rögtön az első zsidótörvény megszavazása után „tiltakozásul, a faluja és környékbeli zsidók tiszteletére a plébánián vacsorát adott. így akarta demonstrálni, hogy mindennemű faji vagy felekezeti különbséget elítél." Hetényi Rezső: így is lehetett. Egy alispán visszaemlékezései. NML XV. 19. b) 2. 96., 63. p. 139 11269. iktatószám. 140 10784. iktatószám. 141 11813. iktatószám. 142 XVII. 404. 7132/1948, 31. p. 143 Hídváry István interjúja L. I.-vel. 144 Hídváry István interjúja Z. Gy.-nével. 145 NML XXV. 1. b) 105/1945. A háború után perbe fogott, az SS sofőrjeként csupán pár hetet szolgáló Tasnádit ezért a Balassagyarmati Népbíróság felmentette az ellene hozott vádak alól. 146 10273. iktatószám. 147 Hídváry István interjúja A. G.-névei. 49
