Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - Embermentési kísérletek

gei felmondták a szolgálatot, és megmérgezte magát. Dzsida József ekkor gondoskodott tisztességes eltemettetéséről, melyet a nyilasok először megtagadtak, de aztán közbenjárására mégis engedélyeztek. A temetés költségeit szintén Dzsida utaltatta ki. Másféle bizonyíték is előkerült Dzsida dossziéjából: egy zsidó csonka család írásban igazolta jóságát: „Alulírottak ezennel igazoljuk, hogy a nyilas rémuralom elől Dzsida József háztulajdonos házában az ő engedélyével meghúzóo^attunk, és így elkerülhettük a németországi deportálást. Budapest, 1945. október 17. - Özv. Váradi Sándorné, Váradi Judit, Váradi Vera."

148 Neográdi Horváth alispán kezdeményezésére

149 rendszeresen vitték a gettólakókat mezőgazdasági munkára. (•38.) Egy túlélő e mögött is látja a mentő szándékot: „a nőket is elvitték munkára, nagyobb csoportokban mezőgazdasági munkára osztották be őket. Úgy látszott, mintha a hatóság meg akarta volna menteni őket a deportálás elől, de valamilyen felsőbb parancsra vissza kellett hozni [őket]; nem tudtuk megállapítani, hogy ki adta ki a parancsot."

150 Ám az érintettek a munka nehézségét, és az utána következő rendszeres veréseket vésték csak jól emlékezetükbe: „Néhány nap elteltével kirendeltek bennünket mezőgazdasági munkára, ahol hajnali 3 órától este 9-ig dolgoztunk, jóformán megállás nélkül. Egyszerre abba kellett hagyni a munkát, és sietve behozattak bennünket a gettóba. Nemsokára rá megkezdődtek a vallatások" - így a balassagyarmatiak.

151 A kisterenyei gettóból naponta aszatolásra vitt asszonyok hasonlóan emlékeznek: „Mezőgazdasági munkára vittek, aszatolni, így mondták, az egy ilyen gyomtalanítás volt. Mikor este munka után betereltek bennünket, akkor sorban megvertek minket."

152 A zsidó asszonyok és a gyermekek annak idején (és utólag is) tragédiaként élték meg férfi családtagjaik besorozását. Pedig sokszor a munkaszolgálatra való elszállításukkal menekültek meg a haláltól, de legalábbis nagyobb esélyt nyertek az életben maradásra, mint amekkora a deportáltaknak volt. Hiszen sok túlélő „egybehangzó véleménye szerint, bár rossz volt az élet munkaszolgálatban is, de nyaralás volt még a deportáláshoz képest".

153 „A gettó történetéhez az is hozzátartozik - meséli a salgótarjáni L. I. -, hogy egy szép napon megjelent Miskolcról egy főhadnagy, a VII. hadtest munkaszolgálatosainak a parancsnoka a gettóban, és kihirdette, hogy 16-tól 60 éves korig a polgári iskola udvarán jelentkezzenek a férfiak. Le is mentek egy pár százan az ott történő sorozásra. A századparancsnok kijelentette, hogy ez egy mentési akció volt a részéről. Azt mondta, hogy mostantól fogva önök a munkaszolgálatos hadtesthez tartoznak, és senkinek, semmi más alakulatnak magukhoz köze nincs. Annyit megengedett a csendőröknek, hogy lejöttek közénk, és mondták, hogy mindenki tegye előre a kezét. A gyűrűinket leszedték és elmentek. Ez vagy két héttel azelőtt lehetett, hogy a nőket bevitték a bányaistállóba."

154 A csendőrség tudtával, annak kapzsiságát kihasználva menekült meg a deportálástól a losonci Hidasi (Heksch) József is. Édesapját, Heksch Pált vallatásra hívatták a csendőrök (a kínzások az izraelita iskolában folytak). Az ütések súlya alatt a családfő azzal a feltétellel árulta el értékeik rejtekhelyét, hogy cserébe őt és nagyobbik (életkora alapján menthető) fiát munkaszolgálatra vonultatják. Amikor a csendőrök már maguknál tudták a jómó148 NML XVII. 407.1. d. sz. n. 29., 65. p. u9 Az alispáni iktatószám: 10384. 150 A Czilczer Györggyel felvett DEGOB-jegyzőkönyv (3550. szám). 151 A Hajdú Verával felvett DEGOB-jegyzőkönyv (3549. szám). 152 Hídváry István interjúja L. Z.-nével. 153 Berkovits Izidor visszaemlékezése az 1944-es zsidóüldözés salgótarjáni eseményeire. In: Mementó 1940-1945. Salgótarján és környéke zsidó mártírjainak az emlékére. Szerk.: Tóth Andrea. Salgótarján, 1999,18. p. A zsidó munkaszolgálatosokkal szembeni kegyetlenkedésekről a visszaemlékezéseken túl a későbbi népbírósági perek sokasága tanúskodik (NML XXV. 1. b). A teljesség igénye nélkül, salgótarjániak vonatkozásában: 160/1945. (Angyal János Endre munkásszázad-parancsnokot felmentették a vádak alól), 199/1946. (Kimpián Gyula keretlegényt négy év kényszermunkára ítélték); balassagyarmatiak vonatkozásában: 143/1945. (Bozsonyik János keretlegényre másfél év börtönt szabtak ki), 164/ 1945. (Szabó Ferenc vonatkísérő büntetése egy év börtön lett), 57/1959. (Déska Mihály keretlegényt felmentették a vádak alól). 154 Hídváry István interjúja L. I.-vel. 50