Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - – Gansl család
három gyermekét deportálták, akik mindannyian odavesztek. 1.4. Dávid 1894-ben született. Házasságkötésük idején atyja mellett gazdálkodott, majd a harctérre vonult. Az orosz és román fronton volt, megsebesült, kis ezüstöt, bronz vitézségi érmet és Károly Csapatkeresztet kapott. 1922-ben házasodott, az 1894-ben Felsőpetényben született Kiszner Flórát, Márk és Blumenthál Gizella leányát vette feleségül. Házasságkötését követően Ősagárdra költöztek, itt vette bérbe a budapesti Berezel Mór közel 200 kh-as birtokát. A jogfosztó rendelkezések miatt 1943-ban fel kellett adnia gazdaságát, és ekkor a család visszatért Bérceire. Házuk nem volt, utólag összeírt vagyonuk: egy lakásberendezés, lovas kocsi, egy pár lószerszám, varrógép, motorkerékpár, 14 méhcsalád, két ló, két tehén és méhészfelszerelés. Gyermekeik: I. 4.1. Márta 1924-ben, még Bérceién született. 1942-ben Keszegen kötöttek házasságot Schmidek Pállal; 1.4.2. Erna már Osagárdon látta meg a napvilágot, 1925-ben, akárcsak 1.4.3. az 1927-ben született Miklós. A családból egyedül Márta élte túl a háborút. A balassagyarmati zsidó temetőben található Gansl-emléktábla tartalmazza Kiszner Gizella, Nelly, Fredl és Hana nevét is. Bérceién valóban élt egy Kiszner család a 20. században. Kiszner Albert „nyugdíjbiztosító vezértitkár" 1937-ben, 72 éves korában hunyt el. Felesége, Scheinberger Eleonóra akkor már két éve volt halott. Kisznerek éltek a Bercellel szomszédos Galgagután is. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy az emléktáblán nem Albert családjának tagjai szerepelnek, hanem Kiszner Flóra édesanyja, sógornője és annak gyermekei. A tábla szerint Kiszner Márkné Blumenthál Gizella 1867-ben született. A mellette feltüntetett, 1902-es születésű Nelly (Kornélia?) talán Kiszner Flóra fiútestvérének felesége lehetett, a 10 éves Hana és a 8 esztendős Fredl pedig a gyermekei. Egyéb forrásban sajnos egyikük nyomát sem sikerült fellelnünk. Az, hogy közöttük nem találunk felnőtt férfit, azt támasztja alá, hogy - ha valóban Bérceién élt a család- csak ideiglenesen, a háború miatt jöhettek ide, bizonyára Flóra házába. A községi jegyző 1945-ben talán épp ezért meg sem említette őket. (Az 1930-as években Felsőpetényben élt Kiszner Sándor és felesége, Büchler Katalin. 1935-ben egy utónevet nem kapott gyermekük, 1936-ban pedig Rózsi nevű kislányuk született. A nevek alapján nem azonosíthatók a fenti Kisznerek egyikével sem.) 1.5. Simon 1896-ban született. Házasságkötésének helyét és idejét nem ismerjük, arra bizonyára a menyasszony lakóhelyén került sor. Felesége, Hirschfeld Margit, 1900-ban született, vélhetően Vácon. (Margit haláláról túlélő férje is kitöltött egy adatlapot a YVA-nak. Ezen Vácot az állandó lakhely rovatba írta be, amit elírásnak tartunk, inkább a megelőző, születési hely rovatához tartozónak hiszünk.) Nem tudjuk, rokonságban volt-e a Blumenthálokkal rokon Hirschfeldekkel (vö. Blumenthál III. 3.). Az adatok arra mutatnak, hogy Simon lehetett az, aki apja gazdaságát - még ha tulajdonjogilag nem is, de a művelés tekintetében - átvette. Az üzem komoly felszereléssel rendelkezett, hiszen a földterület mellett 4 lovat, 11 tehenet, 4 borjút, 3 lovas szekeret, 3 igás kocsit írtak össze 1945ben Simon elhagyott javaként. Simon túlélte a holocaustot, 1945. július 18-án, Sopronnál lépett magyar földre. Elmondása szerint a jövőben is gazdálkodni akart, ehhez kért anyagi segítséget. Simon felesége, Margit, valamint az 1932-es születésű 1.5.1. Judit és I. 5. 2. az 1936-ban született Hedvig életüket vesztették a lágerben. 1.6. Áron 1898-ban született. 1923-ban nősült, Blumenthál Franciskát vette feleségül, aki 1898ban Nógrádkövesden született, Simon és Lőwy Netti gyermekeként (vö. Blumenthál IV. 1. 4. 5.). Áron - iskolái elvégzése után - néhány évig a berceli körjegyzőségen dolgozott. 1917-ben bevonult a 39. tábori tarackos ezredhez, a világháborúban a román és az olasz fronton harcolt. A háború vége felé olasz fogságba került, ahonnan 1919-ben került haza. Leszerelése után Schweitzer Lajossal fatelepet létesített. Tagja volt a községi képviselő-testületnek. A hitközség pénztárosi és gondnoki tisztét töltötte be. Neje Blumenthál Franciska volt. A család 1930-ban telket vett a faluban, talán építkeztek is rajta. 1945-ben mindenesetre egy 4 helyiségből álló házat berendezéssel, tekintélyes nagyságú kertet, 11 angóranyulat és a család meg449
