Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Rárósmulyad - Rétság

Rárósmulyad (Mul'a, SZK) 1848-ban hét izraelitát írtak össze a faluban. Itt lakott 13 év óta a nógrádsipeki születé­sű, 38 éves kocsmáros, Klein Dávid és négyfős csa­ládja. Bizonyára közeli rokona volt az ugyancsak sipeki születésű, 31 éves Klein Bernátnak, aki csu­pán négy esztendeje telepedett meg itt. Braun Mózes szintén 1817-ben született, azon­ban ő Varsányban. 26 esztendős feleségével éltek egy fedél alatt, fél éve érkeztek a településre, a férj mészáros volt. 1878-ban mindössze egy iskolaköteles, izraelita vallású gyermeket írtak össze a községben. Leo­pold Ignác a balassagyarmati Mendelshon-féle ma­gántanodát látogatta. 1870-ben a 472 lakosból tízen voltak az izraelita hitfelekezet tagjai, 1910-ben azonban már csak öten éltek itt. A község 1920 és 1938 között Csehszlová­kiához tartozott. A két világháború között volt kereskedése Mu­lyadon Vámos Mihálynak, aki itt született 1916-ban. Kereskedősegéd évei után vette át Haász Herman 1908-ban alapított üzletét, melyet azután ő maga vezetett. 1941-ben a 395 lakos közül mindössze két sze­mély tartozott a zsidótörvények hatálya alá. Egyi­küket sem sikerült azonosítanunk. Forrás: NML IV. 7. c/3. Öi. 922.; NML VI. 501.1.; 1870. népsz.; 1910. népsz.; 1941. népsz. Rétság Az 1848-as összeírás Rétságon találta Cseh Ábra­hám, Herczog Dávid, Bornstein Leopold, Rozen­baum Leopold és Schiffer Márton családját, össze­sen 19 főt, valamint a magányosan élő Merluszt János 17 éves, szepesi születésű nevelőt. Viselke­désre nézve valamennyi családfő „jó"-nak számí­tott, kivéve Herczog Dávidot, akiről az összeírok azt is megjegyezték, hogy „makacs ember". A környező falvak többségéhez hasonlóan, a he­lyi zsidóság lélekszáma Rétságon is a 19. század utolsó évtizedeiben érte el a csúcspontját. A 20. században létszámuk változott. A falu járási szék­hely volt, a zsidóság részben az értelmiségi pályá­kon helyezkedett el, így hivatalváltáskor elköltö­zött innen. A létszámadatok: 1870-ben a 472 lakos­ból 9 fő, 1880: 29,1890:21,1900:34,1910: 25,1920: 31,1930:15 fő. A háború előtt Róth György rendelkezett na­gyobb birtokkal. Az áldozatok között Adler Izidornak kereske­dése volt a községben. A család helyzetéről egy 1945. július 4-én felvett jegyzőkönyv tudósít, mely­ben a munkaszolgálatból visszatért Ádler Tibor fordult segítségért az Elhagyott Javak Kormány­biztosságához: „Köztudomású, hogy szüleimnek és nekem jó menetelű vegyeskereskedésünk és műszaki, olaj- és gépkereskedésünk volt, ami a Sztójay-kormány rendelkezése folytán teljesen megsemmisült. Bútorainkat és üzleti árukészlete­inket elkótyavetyélték és tönkretették... Szüleim­mel nem tudom, mi van, eddig sehonnan semmi hír nem érkezett. Szeretném, ha a Teremtő segítsé­gével hazaérkeznének, [és őket] olyan otthon vár­ná, ahol az én öreg szüleimet el tudnám helyezni, illetve ott meghúzódhatnánk." Mindezért - jegyez­te fel a jegyző - „néhány bútordarabot és ruhane­műt kér". Glaser Miklós és Lenkey Sándor ügyvédek vol­tak. Utóbbi írással is foglalkozott, 1917-ben - „Mag­vetők" című verses drámájával -100 aranyat nyert a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pá­lyázatán. Baloldali gondolkodású ember lévén, 1919-ben tagja volt a járási direktóriumnak. A dik­tatúra alatti sajnálatos működéséért a kommün bu­kása után felelősségre akarták vonni, de közbenjá­rásra végül bűncselekmény hiánya címén szabad­lábra helyezték. A történet egyik érdekessége, hogy érdekében az a Baross József főszolgabíró járt köz­ben, aki 1944-ben, főispánként részt vett a nógrádi zsidóság gettóba kényszerítésében és deportálásá­ban. Lenkey Sándor neve a diósjenői mártíremlék­művön és a rétsági világháborús emléktáblán is sze­repel. Feleségéé - általunk ismeretlen okból - csak az utóbbin. Adlerék mellett Rosenfeld Józsefnek is vegyes­kereskedése volt a járási székhelyen. Rosenfeldék­kel élt az 1927. június 11-én, Kisnémediben szüle­tett unokaöccsük, aki 10 éves kora óta nevelkedett Rétságon. Nem tudjuk, hogy 1944-ben ő is itt tar­tózkodott-e. Fehér Fisser György magántisztviselőként szol­665

Next

/
Oldalképek
Tartalom