Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - Gettóélet – gettóemlékezet

Bár levéltári dokumentum nem bizonyítja, Somogyi Magda visszaemlékezéseiből kitűnik, hogy a gettóéletet Szécsényben is „szigorú rendszabályok határozták meg", amelyek szigorát itt is egyre fokozták. (•25.) Jaross Andor május 3-án kelt, szigorúan bizalmas rendeletében szabályozta a külföldi és kétes állampolgárságú zsidókkal való bánásmódot.

96 Nógrád vármegye az itt menedéket kereső szlovákiai zsidók miatt volt különösen érintett, akiket a rendeletnek megfelelően „függetlenül attól, hogy érvényes útlevelük van-e vagy nincs..., rendőrhatósági őrizetbe kell venni (internálni), internálásukat azonban nem külön, hanem a m. kir. rendőrség kisegítő toloncházában kell végrehajtani, mégis azzal az eltéréssel, hogy a magyarországi származású zsidóktól el kell őket különíteni."

97 Az alispán május 6-án a főszolgabíróknak azzal az utasítással adta tovább a rendeletet, hogy - munkájukat könnyítendő - a „vonatkozó névjegyzéket az illetékes rendőrkapitánysággal akkor kell közölni, amikor a zsidók a gettóba bekerültek", a városokban pedig a rendőrkapitányoknak külön tájékoztatást ígért a rendelet végrehajtásának mikéntjéről. A lezárt gettókból így minden bizonnyal gyorsan, talán rögtön az első napokban eltávolították az érintetteket.

98 A mozgási szabadságában már a gettósítás előtt is korlátozott zsidóság több esetben nyújtott be a vármegye alispánjához utazási kérelmet, de - ahogyan az a rendőrségi szabályozásokból kitűnik már csak a gettó kapuin való kijutásuk is komoly, s egyre komolyabb nehézségekbe ütközött. Legalábbis akkor, ha tartották magukat a rendeletben előírtakhoz. Azt kell azonban mondanunk, hogy a szabályokat kezdetben a kimenetel, sőt a belátogatás tekintetében is sűrűn felrúgták, mintegy megadva az ürügyet a későbbi szigorító rendelkezésekhez. „Úgy emlékszem, a gettó őrzésével kapcsolatban a szigorítások azért történtek, mert sok volt a gettóból a szökés, és ezért a felelősség vádlottat terhelte. A kimenő szigorítására én a vádlottól kaptam parancsot, hogy neki ki adott utasítást, azt nem tudom" - vallja a balassagyarmati Óriás Oszkár rendőrfogalmazó Eördögh László népbírósági perében. Nem menekülési kísérletekről lehetett szó elsősorban. Ilyen gondolatok később (túl későn), csak a bevagonírozás és a deportálás napjaiban fordultak meg igazán komolyan a fejekben, hogy aztán a mindennél fontosabb családi összetartozás, összetartás ereje rendre elhessegesse azokat. A gettóba ugyanis visszatértek a ki-kijárók. Krakkauer Istvánné pl. így tanúskodott Eördögh perében: „Férjem zsidó származású volt, így neki is be kellett menni a gettóba. Onnan titokban hazajárt étkezni, de valaki emiatt feljelentette, hogy ki, azt nem tudom." A szintúgy a balassagyarmati gettóba zárt Schenk Erzsébet doktornő pedig arról számolt be, hogy a város keresztény lakói igencsak kíváncsiak voltak, mi folyik a gettó kerítésein belül, és sokan szerettek volna bejutni oda rokonaikat meglátogatni.

99 A kisterenyei gettó somoskőújfalusi lakói ugyanakkor csak totális elszigeteltségükre emlékeznek, arra, hogy a mezőgazdasági munkán kívül egyáltalán nem mehettek ki a magasan körbedeszkázott gettóból, még bevásárolni sem. „Amíg tartott az otthonról hozott ennivaló, volt tartalékunk, azt használta föl anyuka. Volt krumpli meg zsír, de kevés volt, az biztos, az élelmiszer. Amink volt, azt ettük, de lehetőségünk arra, hogy kimenjünk - ha még pénzünk lett is volna - vásárolni, beszerezni, nem volt."

100 A salgótarjáni gettó egykori lakosai és a túlélők, visszatekintve eltérően ítélik meg helyzetüket. Az 1944-ben tizenhat esztendős Gescheit Károly úgy emlékszik, postásként akármikor járhatott az utcán.

101 A gettóbeli életre való kései visszaemléke96 7233/1944. VII. res. BM. 97 NML V. 83. 36. biz./1944. 98 Pl. Balassagyarmaton Eördögh László rendőrkapitány internáltatta a Léváról származó Kohn Mórt, hiába rendelkezett KEOKH-tartózkodási engedéllyel. NML XXV. 1. b) 220/1945. Kohn Mór vallomása az Óriás Oszkár rendőrfogalmazó elleni népbírósági perben. 99 Schenk Erzsébettel felvett DEGOB-jegyzőkönyv (3551. szám). Korn Béla szátoki kereskedő és fia pl. „egy rendőrtiszt jósága révén" látogathatta meg és segíthette csomagokkal a gettóban lévő rokonait. NML XXV. 1. b) 220/1945. Korn Béla vallomása az Óriás Oszkár elleni népbírósági perben. 100 Hídváry István interjúja W. E.-nével. 101 A Gescheit Károllyal felvett DEGOB-jegyzőkönyv (2667. szám). 43