Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - – Rokonsági stratégiák

- talán a maga dicsőségét is keresve - országos hírre akarta vinni. Erre vall legalábbis az a gyorsaság, amivel az esetről a Magyar Államot és az Alkotmányt értesítette. Az ellene indított becsületsértési tárgyaláson így idézte vissza buzgalmát: „mihelyst én báró Jeszenszkytól az értesítést kaptam, azt ceruzával lemásoltam, és tüstént, mint jó levelezők teszik, küldtem a fővárosi lapjaimnak." Úgy véljük, nem tévedünk akkor, amikor azt feltételezzük, hogy Jeszenszky báró és Pozsonyi lapszerkesztő a vérvádban mindenekelőtt politikai céljaikat szolgáló kommunikációs lehetőséget láttak, amivel kormánypárti ellenfeleiken szerettek volna ütni. Valójában azonban taktikai hibát vétettek, ami ősszel, a választások váratlan kiírásakor bizonyosodott be. A kormánypárti győzelem Nógrádban nem kis mértékben volt köszönhető a zsidóság voksokban megnyilvánuló érdekérvényesítő erejének. Érthető tehát, hogy Scitovszkyék lapja még a szavazás előtt a következő, keserű „felhívással" fordult az izraelita választókhoz: „Szavazzatok izraelita polgártársaink a kormánypártra! Szavazzatok reá, hiszen megérdemli! Szeret a liberális párt benneteket. Okt. 20-án de. történt, hogy B-gyarmat egyik előkelő, ismert tisztviselője, akinek fizetéséhez ti is hozzájárultok, és aki a kormánypártnak egyik korifeusa, húsz ember jelenlétében tette meg az igaz kijelentést: Nem ti, Scitovszkysták vagytok Luegerek! Mi, liberálisok vagyunk Luegerek! Szavazzatok izraelita polgártársaink a kormánypártokra!" (Az idézett kijelentés Kari Luegerre, Bécs volt polgármesterére utal, aki a keresztényszocialista mozgalom meghatározó alakjaként publikált a „zsidó túltengés" elleni írásokat. Lueger az akkori Magyarországban a liberális és zsidó hatalmi törekvések védelmezőjét látta. Állítólag tőle származik a „Budapest: Judapest" szópár is.) A források szerint a vérvádat - legalábbis a megyében - tulajdonképpen senki sem vette komolyan. Nem hisszük, hogy a berceliek másként gondoltak volna az ügyről. Erre vall a két, becsületét a bíróságon megvédeni kívánó zsidó sorsa is. Az újságban megnevezett Rosenfeld Miksa és Ekstein Adolf régi tagjai voltak a falusi közösségnek. Előbbi 1860-ban vette nőül Bérceién Mühlrad Johannát, akivel azután negyven évig éltek békés házasságban. Miksa 1900-ban hunyt el, tüdőbetegségben. Ekstein Adolf az 1870-es évektől élt a faluban feleségével, Rosenberg Rozáliával. Itt születtek gyermekei is. 76 éves korában, 1915 elején halt meg. Mindketten berceliek maradtak. Ez arra utal, hogy a rájuk hullott igaztalan vádak nem szabtak új medret későbbi életüknek. Miksa leszármazottai közül Ida itt házasodott össze Lőwy Miksával, akitől nem kevesebb, mint 12 gyermeke született. Rokonsági stratégiák A kisebb zsidó famíliák Bérceién az egymással rokon nagycsaládok, mindenekelőtt a Blumenthálok, a Schweitzerek és a Ganslok köré szerveződtek. Az alábbiakban a hitközségi vezetők példáján keresztül szemléltetjük e kapcsolatok időbeli és térbeli alakulását. (Mint említettük, az 1920-as években az elöljáróságnak a következő személyek voltak a tagjai: Jungreisz Jakab főrabbi, Mühlrád Ignác díszelnök, Blumenthál Simon elnök, Gansel Áron gondnok, Mühlrád Mór, Schweitzer Sámuel, Gansl Izrael, Jakubovits Bernát és Lőwy Miksa elöljárósági tagok.) A közösség „történelmi" famíliája, a Blumenthál a 20. század elejére már több ágra szakadt, bár az egyes ágak bizonyára összetartozónak tekintették magukat, hiszen az emlékezetben még élénken élő - és a folyamatos helyben lakás miatt generációról generációra átadott - leszármazási ismereteik voltak. Három családról van szó, melyeket a családfők által jelenítünk meg. Blumenthál Simon és Falk testvérek voltak. A harmadik Blumenthál család feje, Benő, már csak dédapái szinten lehetett velük azonos származású. Mindhárman tekintélyes szereplői voltak a közösség életének. Simon a hitközség elnöke volt, egészen 1931-ben bekövetkezett haláláig. Utána a hagyományt követve - testvére, Falk viselte a tisztséget. Benő, Simon és Falk gyermekei, érdekes módon, nem házasodtak egymással, sőt, az anyakönyvek tanúsága szerint Benő és Falk fiai, lányai nem is kötöttek berceli házasságot. Amíg Benő két házas és hat házasságot nem kötött gyermeke még a faluban élt, Falk idősebb gyermekei már elköltöztek szülőhelyükről (az apa, fiatalabb gyermekei segítségével, maga is vinni tudta a kocsma ügyeit. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a három családot mégis szoros rokonsági hálózat kötötte össze. 424