Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - – Házassági stratégiák

Meghaladná erőnket az, ha a berceli zsidó családok szövevényes rokonsági kapcsolatait és az azokból felsejlő házasodási stratégiákat a teljesség igényével kívánnánk feltérképezni. Benyomásainkat és részeredményeinket azonban összefoglaljuk. A házasuló felek származásának nagyfokú területi szórtsága látszólag arra utal, hogy a házasságok új rokoni kapcsolatokat teremtettek a családok között. (Feltételezzük, hogy az exogám házasságot kötött berceli férfiak esetében is hasonló területi megoszlást kapnánk.)! Valójában épp ez a szétterültség mutat rá leginkább a berceli zsidó fiatalok párválasztásának kötöttségeire. A családi életutak szöveges bemutatása során többször kitértünk arra, hogy a községben élő néhány alapcsalád (a 20. században mindenekelőtt a Blumenthálok, Schweitzerek és Ganslok) esetenként többgenerációs szinten ápolták és újították meg részben egymással, részben másokkal a rokoni kapcsolatokat. A térbeli szórtság tehát csalóka, összefüggésben van a vidéki zsidóság hagyományos életpályamodelljével: a településen az újraosztható foglalkozási és karrierpályák száma kötött vagy alig bővíthető volt. A fiatal párok jelentős része távozni kényszerült a településről, ha a zsidókra jellemző foglalkozást és életpályát kívántak választani. A fiatal férfiak gyakorta már házasságkötésük előtt távoztak a faluból, más, gyakran távoli településen vállaltak munkát, tanultak ki - többnyire segédként, inasként - valamilyen mesterséget. Céljuk azonban nemcsak a szakma elsajátítása volt, hanem egzisztenciájuk megalapozása is. Sokszor nem is kívántak visszatérni Bérceire, hanem keresték a huzamosabb megtelepülés lehetőségét. A Bérceire érkező vőlegények ugyanezt az utat járták be. Közülük csak kevesen telepedtek le itt, az esetek többségében máshol akarták megalapozni a maguk és utódaik boldogulását. Az 1944-ben Bérceién élők közül 98 fő 18 éven felüli felnőttről tudtuk megállapítani születésének helyét. Közülük 58-an helyben, 16-an a megyén belül, míg 24-en távolabbi településen látták meg a napvilágot. Külön is érdekes, hogy a nők és férfiak adatainak összevetésekor erős különbséget találtunk. A 98 főből 45 volt a nő, közülük 24-en születtek Bérceién. A férfiaknál az utóbbi szám 34 volt, ami arra vall, hogy elsősorban ők maradtak házasságkötésüket követően a faluban, a lányok jelentős része az esküvő után máshová távozott. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 18 éven aluliak döntő többsége nyilván helyben született, megállapíthatjuk, hogy a berceli zsidó közösség jelentős része egész életútján kötődött a községhez, azt valójában szülőföldjének tekinthette. Ugyanakkor az is tény, hogy a helyben született zsidók jelentős része elköltözött a községből, főként fiatalkorában. Új helyen, idegen környezetben próbált - gyakorta többször is - egzisztenciát, emberi, baráti kapcsolatokat teremteni. Felnőttkorban azonban ez nem egyszerű, és nem minden esetben sikeres próbálkozás. Épp ezért volt fontos a belső, csoporton belüli életszervezés. A stabil kapcsolatokat a helyi zsidó közösségek összetartása, a vallási kötelék és szervezet, nem utolsósorban pedig a rokoni szolidaritás biztosította. Ezért volt fontos, hogy a kialakult kapcsolatokat újraélesszék, megerősítsék. Ha tehát azt látjuk, hogy egy-egy távoli település lakója házasfélként jelenik meg Bérceién, abból korántsem a spontán párkapcsolatra kell következtetnünk, hanem épp ellenkezőleg, gyakorta a távoli vidékre távozott testvér vagy más rokon „visszaházasítási" törekvésére, valamelyik rokonán keresztül. Jelen rekonstrukciós ismertetésünk nemegyszer említi testvérpárok párhuzamos egybekelését, a vallási előírásokból is táplálkozó özvegy férfi - sógornő házasságát, több esetben pedig egyenesen unokatestvérek házasfelekké válásával találkozhatunk. Ez a jól szervezett rokonsági stratégia volt az egyik pillére a berceli zsidók életének. A rokonok számíthattak egymásra, segítéssel, kölcsönökkel, közös vállalkozások indításával működtek együtt. Bérceién ennek az együttműködésnek a legszebb példája a családismertetőben részletezett Jakubovits-Gansl-féle malomvállalkozás beindítása és működtetése. Ez a stratégia ugyanakkor hozzájárult a zsidók szinte teljes elkülönüléséhez is. A házasfelek között nem találtunk keresztényt. (Falvakban a felekezetek szerinti szegregáció még a keresztények között is meghatározó volt, egészen az 1960-as évekig!) Rítusaik, az ortodoxoknál viseletük, az őket leginkább megkülönböztető vallási élet önmagukban is „mássá" tette őket a többségi keresztény társadalom szemében. Foglalkozásaik meghatározott köre, életformájuk, a részben ezekből 420