Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Bercel - A berceli zsidóság vázlatos története - – A hitközség történeti vázlata

Nem tudjuk, hogy Lőwy mikor érkezett Becskére. Egyik, 1837-ben született lánya 1858-ban ment férjhez. Akkor őt lucinyi születésűnek írták. Az 1860-ban, 24 éves korában férjhez ment másik lány születési helyeként viszont az apa már Becskét adta meg. A két adat ellentmondását nem tudjuk feloldani, talán az első lány életkorának elírásából adódik. Mindenesetre feltételezhetjük, hogy Lőwy Simon az 1830-as évek második felétől volt a becskei hitközség - így a berceli zsidók - rabbija. Egészen 1876-ig ő anyakönyvezte a berceli születéseket, halálozásokat és esküvőket. A rabbin kívül 1852-ből ismerjük a sakter személyét is. Böhm Márkus évi 80 forintot kapott szolgálataiért, a mesterségét helyben, Lőwy rabbinál tanulta ki. Lőwy Simon hosszú lelkészi tevékenysége során Becske, Bércei, Galgaguta, Kétbodony, Kisecset, Nógrádkövesd, Nógrádsáp, Romhány, Szanda, Szandaváralja, Szátok, Szécsénke, Szenté, Terény és Tereske izraelitáinak vallásos életét igazgatta. Bizonyára sok gondot kellett megoldania, számos egyenetlenséget elsimítania. A levéltári dokumentumok mutatják, berceli hittestvérei sem hagyták feladatok nélkül. A hiányosan fennmaradt iratokból nehéz kiolvasni a helyi zsidó családok között az 1850-es évek elején zajló belvillongás okait. A hivatalos vizsgálatot elindító panaszlevél nem maradt ránk, viszont kivonatos tartalmát ismerjük, és ebből következtethetünk a zsidó közösség kebelén belül történtekre. Dróza Ábrahám a „berezeli zsidóközség nevében" azzal a panasszal fordult a megyefőnöki hivatalhoz, hogy a községben lakó Blumenthál Mózes egy magánzsinagógát tart fenn a faluban, és „azzal kénye szerint rendelkezvén" a többi lakosok „annak rendje szerint Isteni tiszteletjöket nem végezhetik, sőt abba bele sem férnek csekélysége miatt". A kerületi biztos vizsgálata kiderítette, hogy a közösség már „rég időktől" bírt egy „tágasabb és rendezettebb" templommal, mely azonban elhanyagolt állapota miatt használaton kívül volt. A ránk maradt jelentés szerint Blumenthál valóban fenntartott egy kicsiny templomot (ami igazából inkább csak imaház, még inkább imaterem lehetett), azonban az teljesen az ő tulajdonában volt, ezért „következés képen azzal szabadon rendelkezhetvén a' Község szabad dispozitiója alá" nem tartozott. A helyiség egyébként valóban nem felelt meg a község céljainak, mivel abba a tagok egésze be sem fért. Az 1851 szeptemberében kiszálló kerületi biztos először a magántemplom azonnali bezárását rendelte el. Mivel azonban kiderült, hogy „legközelebb nagyobb szerű ünnepeik állanának be" (talán a zsidó újévről van szó), Baloghy Elek a következő rendelkezést hozta: mindaddig, amíg az izraelita község régi temploma „az illető Rabbi Úr által illedelmesen rendeztethetik, előimádóval és schachterrel ellátathatik", Blumenthálnak megengedi, hogy családtagjaival együtt magántemplomában tartsa meg az ünnepet. A többiek pedig „a régi szokás szerint" Becskére, a kerületi templomba menjenek. A döntés egyik felet sem nyugtatta meg. Erre vall az, hogy Blumenthál - habár tudomása volt a vizsgálat idejéről - meg sem jelent a kerületi biztos előtt, aki ezért őt, „mint makacs s' engedetlen" személyt egynapi börtönre ítélte, s a legközelebbi vizsgálati napon székhelyére, Pencre rendelte. Az ügy a következő évben is folytatódott. „A Berezeli zsidóságfban], mely összesen is a 18 Berczellen lakó zsidó családból áll, még mindég, s már több mint egy évtől fen forgó czivódások" miatt 1852 szeptemberében a kékkői főszolgabíró szállt ki a faluba, az összes községi zsidót maga elé rendelve. Szándéka volt, hogy „a Blumenthál és Schneller féle pártra feloszlott berezeli Izraeliták közt a Synagógában való járás eránt valami egyezkedést megkísértvén, e nyugtalan nép közt valahára egyetértést és békét" eszközöljön ki. A vizsgálat megállapította, hogy a felek között „régről táplált ellenségeskedés" valójában „a személyes gyűlöltségből" eredt. A főszolgabíró ráhatására végül Blumenthál az összes jelenlévő előtt arra kötelezte magát, hogy a - nyilván általa fenntartott - zsinagógának „nagyobb alkalmatosságot adand, a világítással együtt". A szoba olyan nagy lesz, hogy oda az összes berceli zsidó befér, sőt még az asszonyok helyéről is gondoskodik. (A régi templom felújítását tehát levették a napirendről.) Arra is kötelezte magát, hogy „csupán két Első Széket, és Kettőt a távolabbak közül" tart fenn magának és családjának. A többi ülőalkalmatosságot árverés útján fogja értékesíteni, a befolyt pénzt pedig a rabbinak átadva egyházi célra fordítják. To409