Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Bercel - A berceli zsidóság vázlatos története - – A hitközség történeti vázlata

vábbá a másik házánál lévő kicsiny zsinagógát azonnal bezárja. Nem tudjuk, hogy a megegyezés miként valósult meg, és helyreállt-e a közösségen belüli béke. Annyi bizonyos, hogy a haragos felek már nem sokáig éltek együtt. Blumenthál Mózes 1855-ben halt meg. Sírköve - mely ma is áll a berceli temetőben - azt bizonyítja, hogy családja kiváló férfiúnak tartotta. A kőre vésett jelzők is arra utalnak, hogy hittársai közül kiemelkedett. (Egy korabeli megyefőnöki előterjesztésből tudjuk, hogy 1852ben, Arnstein Simon és E. Weisz társaságában, tagja volt a becskei hitközség elöljáróságának is.) Mózes legfőbb haragosa, Schneller Bernát túlélte őt. Szegényen, mint „öveges" halt meg 1861-ben, 46 éves korában. Vele egyébként rokonok (sógorok?) voltak, hiszen Bernát feleségét Blumenthál Johannának hívták. A közeli kapcsolatot mutatja, hogy az anyakönyvek tanúsága szerint Mózes és Bernát egymás szomszédságában laktak. Haragukoka is bizonyára ebben keresendő. Bernát feleségének sorsát nem ismerjük, talán azonos azzal a Blumenthál Johannával, aki az 1880as évek végén bábaként túnik fel a születési anyakönyvekben. A feljelentés beküldője, Dróza Ábrahám még jó egy évtizedig élt a faluban, 1873. május 15-én hunyt el, 67 éves korában. Blumenthál Mózes utódai 1944-ig tagjai maradtak a berceli zsidó közösségnek, a hitközség életében mindvégig vezető szerepet játszva. A Schnellerek és Dróza leszármazottai még a századforduló előtt elköltöztek a településről. A hitközség élete ezt követően sem nélkülözte a viharokat. Erre utal, hogy 1858 és 1860 között a hívek egymássali viszálykodása miatt még a hitközségi adó beszedése is szünetelt. Ennek következtében elmaradt az alkalmazottak fizetése, amiért a becskei iskolaszolga beperelte Schulteisz Leopold rabbit. A berceliek az 1870-es években elváltak Becskétől és külön hitközségbe tömörültek. Az ellentétek mellett ennek természetes oka is lehetett. Amíg 1848-ban Becskén nem kevesebb, mint 123 izraelitát írtak össze, számuk az 1870-es évek végén alig haladta meg a negyven főt. Bércei esetében az 1848-ban 112 fős zsidóság lélekszáma - az 1880-as országos összeírás adatai szerint - az eltelt három évtized alatt sem csökkent. Egészen a vészkorszakig itt élt Nógrád megye déli részének legvirágzóbb izraelita közössége. Az elválást a Zsidó Lexikon 1871-re teszi. Az anyakönyvvezető rabbi azonban még évekig Lőwy Simon maradt. A teljes önállóság tehát csak fokozatosan épülhetett ki. Az 1884/ 85-ös anyakönyv másolatát a vármegye levéltára számára már Hirtestein Adolf sziráki kerületi rabbi készítette el és írta alá. A berceli és környékbeli párokat ugyanakkor Glück Lázár adta össze, személyében tehát minden bizonnyal az új hitközség első rabbijainak egyikét tisztelhetjük. Problémát jelentett, hogy a hitközséget a sziráki kongresszusi anyakönyvi kerülethez csatolták, kiváltva ezzel a berceliek heves tiltakozását. Az ok egyértelmű: ők az ortodox irányzat hívei voltak. (A berceli temetőben fennmaradt sírkövek között még a 20. századi darabokon is csak elvétve találunk magyar nyelvű feliratot!) Rövid időn belül a közösség annyira megerősödött, hogy 1875-ben már templomot építettek, és megalapították a Chevra Kadisát. Blumenthál Jakab - a Zsidó Lexikon „magántudósként" említi még a hitközség alapítása előtt, 1870-ben létesített itt jesivát, amelynek húsz hallgatója volt. A templom építését követően, 1876-ban rituális fürdőt, 1880-ban pedig téli imaházat emeltek. Végül, hosszas harcok után, sikerült autonómiát nyerniük és önálló ortodox anyakönyvi kerületet alapítaniuk. Az 1887-es évben már Grünvald Jakab anyakönyvvezető rabbi aláírása szerepel az anyakönyvi másodpéldányokon, a hitelesítő pecsétnyomaton pedig a „Nógrád vármegye Nógrád-Berceli Rabbiság mint izr. Anyakönyvi Hivatal" felirat olvasható. Az első hitközségi elöljárók - a Zsidó Lexikon állítása szerint - Blumenthál József, Mühlrád Adolf és Márkusz Ábrahám voltak. A Nógrádi Hírlap 1888. október 21-én megjelent száma azonban újabb zavarokat keltett a berceli izraeliták körében. Az anyakönywezetőségeket felülvizsgáló megyei bizottság ugyanis azzal a felterjesztéssel élt a vallási és közoktatási miniszterhez, hogy a berceli anyakönyvi kerület községeit ismét a szirákiba, illetőleg a csecseibe olvasszák be. Indokolásul felhozták, hogy amíg az utóbbi két körben élő izraeliták 13%-kai járulnak hozzá a hitközségi adóhoz az anyakönywezetők díjazása miatt, addig a berceliek nem kevesebb, mint 32% 410