Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 90. A Munka az angolszászok zsidószimpátiájáról. Salgótarján, 1944. május 6.
jai szegények, szerények voltak. Ipart űztek, szatócskodással keresték mindennapi betevő falatjukat. Az akkori földesúrtól kapott polgári jogot, szabadságot és házépítésre alkalmas telket hálával fogadták. Szent egyletet létesítettek, templomot építettek, s igyekeztek mindenkinek kedvében járni. Alázatos, szolgálatkész viselkedésükkel bizalmat gerjesztettek maguk iránt. Nem tolakodtak előtérbe. Hordták kaftános öltözetüket. Nem bántotta őket senki, legfeljebb mesterlegények ijesztettek néha rájuk és diákok. A hatóság ezért az előbbieket megbotoztatta, utóbbiakat pedig a református gimnáziumból kicsapatta. Losonc mezőváros 1849-ig nem tűrt maga között zsidót. Az akkori magyar nemes urak és jómódú polgárság fényesen megéltek nélkülük is. 1849 után azonban megváltozott a helyzet. A Bach-korszak idején, Losonc leégése után, egyszerre ellepték Losonc városát is. Már udvaroltak az elnyomó idegen hatalomnak, s 1854-ben ők tartják meg az első bált, s reggel négy óráig mulattak - ha mindjárt egy építendő iskola alapja javára. Az évi 250 forint türelmi adót pontosan fizették, és céltudatosabban kezdtek hozzá a megszimatolt meggazdagodás lehetőségeinek kihasználásához. 1863-ban már „kereskedői osztály"-nak érzik magukat. Ezért a zsidó ünnepek miatt kérik a vásár napjának áttevését, mivel sem az ausztriai, sem a cseh- és morvaországi zsidók nem jöhetnek el a vásárra, s a losonci zsidók is tetemes kárt szenvednének, hiszen „a kereskedői osztály nem lesz képviselve, s így az jóformán vásárnak sem nevezhető". A hatóság azonban elutasította a kérelmet. Tehát már ebben az időben kaparintotta magához a losonci zsidóság a losonci kereskedelmet. Ez a zsidóság kizárólag német volt. Egyházi anyakönyveit is 1870-ig német nyelven vezette. Tehát idegen test volt a magyar nemzeti élet testében. Az évről évre szaporodó losonci és tugári zsidóságnak ekkor már három tanerős népiskolája volt, s bócher iskolát is tartott fenn. Népszerű vezérük Schmiedl Albert hitközségi elöljáró. (Folytatjuk.) Sch-r. Losonci Hírlap, 1944. május 21., 3 p. 90. A Munka az angolszászok zsidószimpátiájáról Salgótarján, 1944. május 6. Mi van H. G. Wells „Crux Sancta" című írásában? - Az angolok Rómát mint „konkurens vallási központot" bombázzák - Táncmulatság a Rómát bombázó pilóták tiszteletére. Nápolyban február 11-től kezdve minden szombaton nagy, zártkörű táncmulatságokat tartanak az angol és amerikai klubok. Táncolni csak annak szabad, aki legalább egyszer elrepült már Róma, vagy Cassino, vagy Castelgando fölé, és bombákat dobott le ezekre a helyekre. Külön hajórakomány „girl" érkezett ez alkalmakra Amerikából, de ezek nem utcai lányok, hanem férjet kereső gazdag nők, akik a jelentések szerint egytől egyig megtalálták párjukat, de arról nem szól a krónika, hányan kötöttek egyházi és polgári feltételek melletti házasságot. A táncmulatságok jelen nem lévő fővédnöke H. G Wells író, aki talán ellenünk szállt síkra Róma bombázásáért „Crux Sancta" című irományában, amelyből néhány részletet itt közlünk. „Kétségbeejtő, hogy 1943 márciusában még mindig nem bombáztuk Rómát! Pedig ez nemcsak kívánatos, hanem szükséges is! Róma nemcsak a fasizmus fészke, hanem a 243
