Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
A holocaust elszámított „racionalitása” - „Vakulj magyar, üsd a zsidót!” – A vészkorszak ideológiája
„Vakulj magyar, üsd a zsidót!" A vészkorszak ideológiája A budapesti rádió rövidhullámú adása a zsidóság gettósítását előkészítő munkálatoktól fellelkesült Endre László alábbi nyilatkozatát közölte 1944. március 31-én: „A kormány eddigi rendeletei csak megnyitják azoknak az intézkedéseknek a sorát, amelyek rövidesen a magyarországi zsidókérdés végleges rendezéséhez vezetnek... Megingathatatlan meggyőződésünket abban foglaljuk össze, hogy a zsidóság a magyar fajta szempontjából sem erkölcsileg, sem szellemileg, sem pedig fizikailag nem kívánatos elem. Ennek a felismerésnek a tudatában keresni kell azt a megoldást, amely a zsidóságot teljes egészében kikapcsolja és kiküszöböli a magyarság életéből. .." A Rákosi Mátyás szerkesztette moszkvai Kossuth rádió azonnal reagált az elhangzottakra „Vakulj magyar, üsd a zsidót" című műsorában, a német megszállásról való figyelemelterelésnek tudva be azt. Az adást egy szerencsétlen gondolattal így zárták: „A zsidóknak bátorság, kitartás!... Ne engedjék magukat, mint a birkákat a vágóhídra vinni... !" 162 Az Endlösunghoz vezető okokat feltáró kutatók egy része (az intencionalisták) szerint a zsidók kiirtásában az ideológiai motívumok főszerepet játszottak, s a gyakorlati (pl. gazdasági) szempontok, érdekek mind csak mellékesek voltak. A funkcionalisták éppen ellenkezőleg gondolják: ők úgy vélik, az ideológia csupán az egyes lépések igazolásához szükségeltetett. Végül a posztfunkcionalisták azt hangoztatják, hogy a közellátási, gazdasági és pénzügyi problémák megoldását a nácik egy-egy kiválasztott csoport kifosztásában, elűzésében, utolsó lépésként megsemmisítésében látták. Az áldozati csoport kijelölésében töltött be fontos szerepet az ideológia (jelen esetben az antiszemitizmus), s így lett a célpont a zsidóság és nem más, pl. az egyház vagy az arisztokrácia. 163 A magyar társadalom és a közigazgatás „a zsidótörvények végrehajtásának évei alatt hozzászokott ahhoz, hogy a zsidók másodrendű állampolgárok", 164 maga az antiszemita közbeszéd pedig az első világháborút követő forradalmak és Trianon, majd a zsidótörvények, s különösen az ország német megszállása óta heccelte a keresztény társadalmat a politikailag (is) védtelen zsidóság ellen. 165 Természetesen a zsidóság is érzékelte a gazdasági féltékenység és az antiszemitizmus (illetve a korábbi antijudaizmus) kapcsolatát. Ujváry Péter 1929-es kiadású Magyar Zsidó Lexikonja igen hoszszasan foglalkozik a problémával. A vonatkozó szócikkek négy írójának egyike, Ujváry László a zsidóellenesség ókori kibontakozásának, a középkori egyházak zsidóellenességének és az antiszemitizmus egészének hátterében a gazdasági törvényszerűségeket véli felfedezni. „Az antiszemitizmus gazdasági érdekű mozgalom volt már kiindulásában is, mert különben nem tarthatta volna magát fenn évszázadokon keresztül" - hangoztatja. 166 Mások is igen gyakorlatiasan állnak az antiszemitizmus kérdéséhez, s egyáltalán nem a homályos ideológiát látják benne. Érdemes röviden idéznünk Seitmann Rezső lexikonba került gondolatait. „Az antiszemitizmus célja és harcmodora" címszó alatt a zsidók társadalmi és politikai, elvetemültebb formájában gazdasági, már-már elképzelhetetlenül szélsőséges alakjában pedig emberi egyenjogúságának megszüntetését említi a mozgalom szándékaként: „keresztény államot, illetve keresztény közigazgatást, iskolát és igazságszolgáltatást; a zsidók eltiltását az állami és közhivatalokból; a jogegyenlőség felfüggesztését a zsidókra nézve, és rájuk külön jog (zsidójog) megállapítását, a zsidó bevándorlások eltiltását követelik. Találhatunk ennél még messzebbmenő programokat is, amelyek a zsidók vagyonának elkobzását célozzák, s amelyek a gazdasági téren is meg akarják akadályozni a zsidók fejlődését. Néhány elvakult antiszemita programcsináló a zsidók agyonveretését is javasolja (Carl Paatsch, Ahlwardt és az osztrák Schneider, antiszemita képviselő)." 167 Az antiszemita ideológia és a gazdasági „racionalitás" ilyen módon egymásba fonódva állt tehát a zsidóság gettósításának, deportálásának és ki162 Az elhangzottakat idézi: Mózes Teréz: Váradi zsidók. Nagyvárad, [1995] 191-192. p. 163 Kádár Gábor - Vági Zoltán (2003) 219. p. 164 Ungvary 2. p. 165 Uo. 166 Magyar Zsidó Lexikon. Szerk.: Ujváry Péter. 1929 [2000], Makkabi, Budapest. 40-50. p. Idézett rész: 40. p. 167 Uo. 41. p. 112