Medicina Pauperum. Szegények patikája. Kiadta Perliczi János Dániel Nógrád vármegye főorvosa 1740-ben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 49. (Balassagyarmat, 2005)

A „SZEGÉNYEK PATIKÁJA" GYÓGYSZERKINCSE Dr. Grabarits István A XVI-XVIII. században igen kevés orvos volt az országban. A főúri házak és a cselédes gazdák, sokszor azok asszonyai maguk gondoskodtak az orvoslásról. A beszerzett vagy házilag elkészített gyógyszereket patikaládákban tartották. A betegségekkel és gyógyszerekkel kapcsolatos ismereteiket könyvekből és egymásnak való ajánlásokból gyarapították. A „szegények patikája" — a külföldi szerzőknél medicina pauperum, pharmacopoea pauperum, thesaurus pauperum, armen pharmakopie — mint műfaj a középkorból ered. A művelt, de orvosi tudományokban képzetlen rétegek segítségére szolgált, hogy mind magukat, mind a gondjaikra bízott cselédséget betegségében ellássák. A magyar nyelvű nyomtatott füves- és orvosló könyvek sora Melius Péter Herbáriumával kezdődött 1578-ban, majd Perliczi könyve előtt még megjelent néhány. Az első, kimondottan a medicina pauperum műfajába tartozó mű 1660ból töredékesen maradt fenn, „szegények patikaia" címmel, a szerzője ismereden. A legelső magyar nyelvű nyomtatott teljes orvosi könyv Pápai Páriz Ferenc: Pax corporis-a (Kolozsvár, 1690), mely „a házicselédes gazdáknak s gazdaasszonyoknak s az ügyefogyott szegényeknek" íródott. Magyarországon a XVIII. század első évtizedeiben a török ellenes háborúk, majd a Rákóczi szabadságharc következtében a közegészségügyi viszonyok a mélypontra süllyedtek. Járványok pusztították a lakosságot és az állatokat, még 31