Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. f. Az uradalom családi gazdaságai

későbbiekben 31%-a jutott, ugyanez az arány a rétek esetében 39%-ról 24%-ra módosult, ám 1736-ban a méhkasok, 1759-ben pedig a szőlő, kert átlagértékei magasabbak voltak a kizárólag paraszti gazdaságokból élőknél. A szántógazdálkodás mindeközben jelentősen háttérbe szorult az iparosok körében (6526%), nőtt viszont a kertműveléssel (14-26%), állattenyésztéssel (0-8%) foglalkozók aránya. Az egyéb foglalkozásúak között 1736-ban egy erdőőrt és három ispánt is följegyeztek. Palatinus György turopolyai erdőőr házas zsellér volt, s földműveléssel nem foglalkozott, ha csak nem soroljuk ide a 10,5 pozsonyi köböl rétjének gondozását, amit két szarvasmarhája számára tartott fönn. Kozza János divényi ispán hajdúszabadságot élvezett, Kissimony András zsélyi ispán és Benkov Benedek alsóprébelyi ispán pedig Vi telekkel bíró telkes jobbágyok voltak. A zsélyi, azt követően a divényi ispán rendelkezett a legkiterjedtebb szántóval és réttel, amelyek az alsóprébelyi ispánétól eltérően az átlagos telkes jobbágyok szántójánál, rétjénél nagyobb területen húzódtak. Az ispánok 4-5 kapás szőlőt is műveltek, illetve 8-11 marhát tartottak, sőt az alsóprébelyi ispán kivételével 2030 juhot és kecskét, valamint 3-6 kaptár méhet is. Az uradalom ispánjai tehát az átlagos telkes jobbágyoknál egyfelől gazdagabbak lehettek, másfelől nagyobb mezőgazdasági üzemet vittek. Az 1759. évi 11 egyéb foglalkozású közül 7 az uradalmi központban élt. A divényiek közül Pilka Tamás hajdúnak nem volt mezőgazdasági termelésre utaló jószága, Kucsera János hajdú csak égetőüst után tartozott szolgálattal, de Sára Mátyás hajdúnak is csupán kertje és egy tehene volt. A hajdúkhoz hasonlóan a sajátjában földműveléssel, állattenyésztéssel nem foglalkozhatott Turcsány Pál vadász, Szilaczky Mátyás templomőr, Judith Tamás sírásó. Az ugyancsak divényi Koza József kocsmárosnak viszont volt 9 p. köböl szántója, 1,2 p. köböl rétje, kertje és némi káposzta-, kenderföldje. A felsőtiszovnyiki kocsmárosnak, Cziczok Jánosnak ellenben, aki egyébként hazátlan zsellérnek számított, csak néhány sertése, juha, szarvasmarhája volt. A házas zsellér Bárány Márton Felsőtiszovnyikon iskolamesterként működött. Bárány is foglalkozhatott földműveléssel kicsiny irtásszántóján, rétjén és kenderföldjén, s gondozhatta két szarvasmarháját. Az iskolamesterhez hasonlóan a házas zsellér Pistor János divényoroszi nótáriusnak is volt kevéske irtásszántója, káposztaföldje, s két marha mellett egy sertést is tartott. A divényoroszi hazátlan zsellér, Szpovaska János özvegye viszont nincstelen koldus volt. III. 1. f. Az uradalom családi gazdaságai A hajdani Nógrád vármegye legkiterjedtebb nagybirtoka, a divényi uradalom gazdasága erőteljesen támaszkodott a parasztgazdaságokra, amelyek a XVIII. század folyamán a tradicionális gazdaság és társadalom minden jellemzőjét felvonultatták. A kedvezőtlen természeti adottságok a mezőgazdaságban alacsony termelékenységi szintet eredményeztek, ami a fölöslegképzés ellen hatott. A gazdáknál összegyűlt csekély pénzmennyiség nem tette lehetővé a bérmunka 75