Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. f. Az uradalom családi gazdaságai

nagyobb arányú alkalmazását, ami miatt a paraszti gazdaságok munkaerejét főként a gazdák családtagjai alkották, hiszen a tradicionális társadalmak alapvető munkaszervezeti kerete elsősorban a család volt.

168 Bél Mátyás megjegyzése ilyen módon különösen érvényes lehetett Nógrád vármegyére, miszerint a síkvidéki gazdákkal ellentétben a „hegyvidéken a szegényebbje többnyire maga arat hozzátartozóival; csak kevesen alkalmaznak bérért dolgozókat".

169 A családi gazdaságok tehát a termelés és a fogyasztás alapegységei voltak, mindezeknél fogva a divényi uradalom kiemelten kutatásra érdemes területét képezik a parasztcsaládok gazdaságai. A divényi uradalom úrbéri összeírásai alapján három családi gazdasági formát lehetett elkülöníteni az özvegy által vezetett, az egygazdás és a nagycsaládi gazdaságokat.

170 Az özvegyi gazdaságban nem feltétlenül élt egy özvegyasszony egyedül, esetleg kis gyermekével vagy gyermekeivel, hiszen 15, sőt 24 év fölötti fiúk is dolgoztak özvegyen maradt édesanyjuk gazdaságában. A fiúk testi vagy szellemi fogyatékossága is lehetett az együttélés oka, de elgondolkodtató, hogy néhány ilyen típusú üzemben az 1736. évi összeírásban vöket is följegyeztek. Az özvegyi gazdaság munkaszervezete a XVIII. század írástudóit nem foglalkoztatta, annál inkább a XX. század néprajzi gyűjtőit, például Fél Edit kisalföldi kutatásai alkalmával azonos kérdéssel találkozott. Az 1912-ben elhunyt Cziba 168 A tőkeszegénységből fakadóan a gazdasági tőke, a bér helyett a társadalmi tőke jelentette a „fizetőeszközt" a közösen megtermelt javak elosztása mellett. A társadalmi tőke pedig a szívességtevések hálójában jelent meg. Ha A. szívességet tett B-nek, akkor B. kötelezettségévé vált annak visszaadása, amely nem feltétlenül A-felé irányult. Az utóbbira jó példa a családi viszonossági rendszer. A szülők ellátták, felnevelték gyermekeiket, akiktől egyrészt elvárták a munkaképtelenné vált szülők gondozása mellett a saját gyermekeikkel való törődést. Az ilyen gazdasági kapcsolat vallási, kulturális megerősítést is nyert. A kölcsönösen hasznos csere a családon kívüli kapcsolatokat is megszabta, s az elfogadó akkor viszonozta a szívességet, amikor az adományozónak szüksége támadt rá. Ilyen típusú csere valósult meg a kalákában is. A kaláka lényegéhez tartozott, hogy a megsegített gazda és családja a munkát visszaadta a segítségére siető gazdák számára, amivel a bérfizetést váltották ki. (Lőrincz, 1995.158.) A társadalmi tőkét megjelenítő forma a parasztság íratlan törvénye, a hagyomány, azaz az előíró norma volt, amelyet a szocializáció során sajátítottak el az egyének. A kötelezettségek és elvárások biztosították, hogy a cselekvő normakonform viselkedést tanúsítson. A társadalmi tőke csak kölcsönös függés esetén és csak megbízható társadalmi környezetben aktivizálódhatott, ahol a szívesség megtérítése biztosított volt. Ilyen közegnek számított a tradicionális paraszti társadalom, ahol a falu életét, munkáját a legapróbb részletekig a hagyományos rend, a tradíció szabályozta, s az attól való eltérést szigorúan szankcionálták. Mindennek a forrása a gazdasági adottságokból fakadó egymásrautaltság lehetett, amely előidézte, hogy az egyenrangú gazdasági partnerek számára a társadalmi tőke tartsa mozgásban a termelést a divényi uradalom területén is. {Coleman, 1990. 300-311.) 169 Bél

f 1984.131. 170 A továbbiakban használt források: MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12. urbarialis conscriptio, 1736.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12/a. urbarialis conscriptio, 1759. 76