Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. e. A gazdaságok a gazdák foglalkozása szerint

III. 1. e. A gazdaságok a gazdák foglalkozása szerint A vizsgált száz esztendő folyamán csupán 1736-1759 között lehetséges némelyest a különféle foglalkozással rendelkezőket figyelemmel kísérni.

167 A gazdákat két részre oszthatjuk, a mezőgazdaságból és a nem elsősorban mezőgazdaságból élőkre. Ez idő tájt a mezőgazdaságban dolgozók két csoportja különíthető el, mégpedig a korszak folyamán 19 főre emelkedő pásztoroké és a mezőgazdaságon kívüli munkát az összeírások alapján nem végzőké. Ugyancsak szaporodott mindeközben az elsősorban nem mezőgazdasági munkát végzők létszáma, vagyis az uradalom által pénzfizetésre kötelezett iparosoké és a meglehetősen vegyes foglalkozást űzőkből álló „egyéb" csoporté, amely a tárgyalt korszak folyamán egyre inkább bővült, de az összes gazda között csak 3-6%-ot ért el. A négy említett csoport gazdaságainak összehasonlítása gyakorlatilag a mezőgazdaságban dolgozók és az iparosok esetében végezhető el, hiszen a vegyes összetételű kis csoportba egymástól olyan eltérő foglalkozásúak kerültek, mint amilyen például az ispán, a kocsmáros, a sírásó vagy éppen a koldus. (I. 7. táblázat) A pásztorok között a kezdeti évben egy-egy házas és hazátlan zsellér jogállásút írtak föl, míg 1759-ben egy 1/8 telkes jobbágyot, 6 házas zsellért, 9 hazátlan zsellért, miközben a 3 divényi pásztor nem számított úrbéresnek. A 23 esztendő alatt 2-ről 19 főssé váló pásztorok csoportjáról elmondható, hogy nem csupán a számuk emelkedett, hanem a gazdasági paramétereikben is javuló tendencia mutatható ki. Az 1736-ban még nincstelen pásztoroknak két évtized múlva égetőüstökön és igásállatokon kívül mindenféle állata, földje lehetett, sőt a méhkaptárok átlagértékei majdnem elérték, a mesterségüknek megfelelő tehén, borjú, juh esetében pedig kicsit megközelítették a nem pásztor, de mezőgazdaságban dolgozók vonatkozó értékeit. Az 1759-ben fölírt 19 pásztor közül többen - a nem túl nagy kiterjedésű - földjeinek művelésével is kiegészíthette keresetét: hatnak szántója, háromnak rétje, további hatnak szőleje vagy kenderföldje, kettőnek káposztaföldje, négynek kertje is volt. A pásztoroknak nem volt kecskéje, lova, ökre, viszont kilencen 1-2 tehenet és növendék marhát, illetve hárman sertést tarthattak éppúgy, mint ketten juhot, illetve méheket. (1.13. táblázat) A divényi uradalomnak a Zichyek által pénzfizetésre kötelezett, de önálló iparosai, akiknek száma a vizsgált 23 év alatt 37-ről 85-re emelkedett, a magyar kortársaikhoz hasonlóan az agrárszférában is működhettek, bár a korszak folyamán növekedett azoknak az iparosoknak a száma, akik nem kapcsolódtak be a mezőgazdasági termelésbe. A kizárólag iparűzéssel foglalkozók aránya az iparosok között 1736-tól 1759-ig 22%-ról 33%-ra emelkedett, miközben a többi pénzfizetésre kötelezett iparosnak a paraszti gazdaságokban dolgozó társaikhoz képest kisebb mezőgazdasági területe, állatállománya volt, amely különbség 1736-1759 között egyre fokozódott. Például egy kézművesre a mezőgazdasági termelésből élő gazdák összes szántójának korábban átlagosan az 59%-a, a 167 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12. urbarialis conscriptio, 1736.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12/a. urbarialis conscriptio, 1759. 74