Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint
zott. 160 Az úrbérrendezés ezt az eltérést fokozhatta a szántóterületet tekintve, de a rétek esetében sem szűnt meg ez a különbség, még ha mérséklődött is. Az úrbérrendezést követően egy átlagos Nógrád vármegyei egésztelekhez 73 p. mérő szántó, 16 p. mérő rét került, miközben a divényi uradalom esetében csak 45 p. mérő szántó és 14 p. mérő rét. 161 Az úrbérrendezés hatására tehát csak névlegesen nagyobbá váló, ugyanakkor valójában kisebb jobbágytelkek ideiglenesen megakaszthatták a földesúri érdekkel szemben álló zselléresedés folyamatát, a telki állomány és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások nélküli zsellérek számának emelkedését. A gazdaságok élén 1736-1759 között különféle jogállású gazdákat találtak, a létszámuk szerinti sorrendben telkes jobbágyokat, házas zselléreket, hazátlan zselléreket, divényi hajdúkiváltsággal rendelkezőket, szabadosokat, nemeseket, az utóbbi időpontban pedig néhány nem ismert jogállásút is. A korszak folyamán emelkedett a házas zsellérek, szabadosok létszáma, míg a többi csoportba tartozóké csökkent, mindvégig döntő volt azonban az úrbéres gazdák hányada. A Mária Terézia-féle úrbérrendezést megelőzően az úrbéresek körében szembetűnő volt, hogy a telkes jobbágyok és a házas vagy akár a hazátlan zsellérek is egyformán tarthattak mindenféle állatot, sőt a telki állományhoz tartozó szántóktól a káposztaföldig mindenféle mezőgazdasági területet használhattak, bár 1736-ban a hazátlan zsellérek nem rendelkeztek üstökkel, 1759-ben pedig csikóval, továbbá ekkor csak a telkes jobbágyoknak volt árenda szántójuk. A telkes jobbágyok voltak azonban a leggazdagabbak az összeírásba vett föld- és állatállomány alapján, szegényebbek voltak a házas, még inkább a hazátlan zsellérek, noha a korábbi időpontban a hazátlan zselléreknek nagyobbak voltak a szőlő, 1759-ben a kert átlagértékei a házas zsellérekéhez viszonyítva. A nem úrbéres gazdák, vagyis a nemesek, a szabadosok, a hajdúszabadságot élvezők gazdasági javai a vizsgált 23 esztendő alatt megfogyatkoztak, csak a hajdúszabadságúak esetében figyelhető meg az égetőüst átlagértékének megemelkedése. A nem úrbéresek gazdaságait csekély számuk végett nehéz összehasonlítani az úrbéresekével, mégis úgy tűnik, hogy inkább hasonlíthattak a telkes jobbágyokéra. Talán az átlagos telkes jobbágyoknál gazdagabbak lehettek a nemesek, még inkább a szabadosok, miközben a hajdúszabadsággal rendelkező divényiek szegényebbek voltak. (1.16. táblázat) A Mária Terézia-féle úrbérrendezést követően, az országos rendezés irányelveivel összhangban földje csak a telki állomány után járadékot fizető jobbágynak lehetett, amelynek következtében a deserta telket művelő zsellérek telkes jobbággyá válhattak. Az uradalmi központban a rendezés folyamán negyvenről ötvenötre növekedett a telkes jobbágyok száma, akik közül Kubik Mátyás, 160 Az 1728. évi Nógrád vármegyére vonatkozó adatok forrása: Pálmány, 1985. 188.; az 1736. évi divényi uradalomra vonatkozó adatok: MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12. urbarialis conscriptio, 1736. 161 Nógrád vármegyei összesített adatok forrása: Belitzky, 1973. 248.; a divényi uradalom adatainak forrása: MOL X. 4177, 4178, 4180, 4191, 4192, 4193, 4194, 4195, 4196, 4197: Mária Terézia-féle úrbéri összeírások 72
