Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. c. Az uradalom népének mezőgazdasági termelése
az 1770-1771-es években készült urbárium tizenöt, az 1828. évi állami összeírás pedig tizenegy promontóriummal bíró uradalmi települést említett. 108 Az új ültetésű szőlő után bizonyos ideig nem kért dézsmát a földesúr. A dézsmaköteles településeket 1714-től jegyezték fel, amiből valamelyest nyomon követhető az egyes települések borkészítésbe való bekapcsolódásának ideje. Felsősztregován már a legkorábbi időponttól kezdve szedtek dézsmát, míg Szentpéterről és Borosznokról 1726-tól. Ez a helyzet 1734-ben megváltozott/hiszen ekkor már a balassagyarmati, zsélyi, óvári, kisújfalui, prébelyi, illési, felső- és alsóesztergályi lakosok is dézsmakötelesekké váltak, míg Szelcen és Szklabonyán a következő évtől fizettek bordézsmát. Az 1715 táján új ültetésnek számító szentpéteri szőlő után csak 1726-ban, az 1719-ben létesített szklabonyai után pedig 1735-től mutatható ki dézsmaszedés. A kissztracini szőlővesszőket 1734-ben ültették, a helyiek hét esztendőig dézsmamentesek voltak, majd nyolcaddal tartoztak. A dézsmák változatos formájával találkozhatunk az 1730-as évektől: a korábbi kilenced és tized mellett megjelent a bornyolcad és a borötöd (!) is éppúgy, mint a sárospataki uradalomban. 109 Zichy I. Károly idején esztendőnként 6 forintot kellett fizetni a divényi szőlők után, Balassagyarmaton pedig nyolcadot szedtek, a következő földesúr idején pedig nem mutatható ki ilyen kötelezettség. Az uradalom öt településén, vagyis Felsősztregován, Szklabonyán, Kisújfaluban, Szentpéteren és Szelcen tizedet és kilencedet kértek a dézsmaköteles szőlővel rendelkező gazdáktól. Óváron Zichy I. Károly tizedet és kilencedet kért, míg utóda 5 forintot, ezzel szemben a zsélyiek kezdetben pénzzel válthatták meg a dézsmát, majd nyolcaddal tartoztak. Az alsóprébelyiek I. Károlynak kilencedet, I. Imrének nyolcadot, míg a bussaiak és alsóesztergályiak előbb hetedet, majd nyolcadot, az utóbbiak pedig hetedet is adtak. Az 1771-es évtől kilencedet szedtek Alsóprébely, Alsóesztergály, Balassagyarmat, Felsőesztergály, Felsősztregova, Kissztracin, valamint Nagykürtös fele után, továbbá Óvár, Zsély, illetve Szentpéter szőlői után, az utóbbi településen, aki újat is vállalt, annak (hat esetben) kilenced helyett hetedet kellett fizetnie, tizedet szedtek viszont Kisújfalun. 110 Egy kapásnyi szőlőterületről 1715-1720 táján egy cseber bor származott Felsőesztergály, Kissztracin, Borosznok, Óvár területén, másfél cseber Kisszalatnyán és az 1715-ben még új ültetésnek számító Szentpéteren, egy-két csebernyi Felsősztregován, két cseber Zsélyen, Kisújfaluban, három cseber Alsóesztergályon, Nagykürtösön, de az 1719-ben telepített bussai, szklabonyai terméseredményekről még nem tudtak beszámolni. Az urbárium idején a tizenöt promontóriummal rendelkező településen az 1660 gazdából 666 ember művelt 1387 kapás szőlőt. Ekkor 108 A továbbiakban is a vonatkozó esztendők adatai a következő forrásokból származnak: MOL X. 4177, 4178, 4180, 4191, 4192, 4193, 4194, 4195, 4196, 4197: Mária Teréziaféle úrbéri összeírások; NML IV. 7. A. 1. Perceptoralia, 1715.; NML IV. 7. A. 1. Perceptoralia, 1720.; NML IV. 7. B. 1. 3. sz. urbarialis conscriptio, 1751.; NML IV. 7. A. 3. Perceptoralia, 1828. 109 Ravasz, 1938. 26. 110 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadások 1687-1766. 54
