Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint

megjegyezték, hogy a zsélyi, nagykürtösi borok nemesek, kiválóak voltak, Alsóprébely borát megfelelőnek találták, miközben Szelcé nem túl jónak számított. III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint A Zichy földesurak és az uradalom lakossága számára a mezőgazdasági termelés utáni szolgáltatások miatt egyaránt nagy jelentőséggel bírt, hogy a gazdák milyen jogállásúak voltak, ezért az egyes gazdák státusa kiemelkedő szerepű lehetett. Az olykor eltérő földesúri és paraszti érdekek tehát befolyásolhatták a birtokon élő családfők jogállását és a különféle csoportokba tartozó gazdák termelőüzemeinek milyenségét, amely csak a földesúrnak járó szolgáltatások feltérképezésével ismerhető meg. Az uradalom területén a birtok népességének mezőgazdasági termelése utáni szolgáltatásait négy alkalommal szabályozták. A Zichyek előtt az 1660. évi Balassa-féle urbáriumban határozták meg az uradalom településein élők kötelezettségeit, amely szabályozás érvénye valószínűleg kiterjedhetett a Rákóczi-szabadságharc idejéig. Zichy I. Károly alatt kialakult szokásjogot 1742-1743-ban felváltotta a Zichy I. Imre-féle szabályozás, amelyet a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig, vagyis 1770-1771 tájáig alkalmazhattak az uradalomban.

111 A gazdák a földesúrnak az elemzett száz esztendő folyamán munkával, pénzzel és természetbeni szolgáltatásokkal tartoztak, ugyanakkor a járadékalapban és a járadék mértékében, némelykor pedig annak jellegében lényeges változások figyelhetőek meg. A Balassa-féle szabályozás értelmében urának pénz járadékkal tartozott az uradalom valamennyi telkes jobbágya. A járadék kifizetésének alapja a legtöbb településen az egésztelek volt, ami után egy forintot kellett adni, ám ennek nagyságát a kivételesen rossz gazdasági helyzetben lévő helységekben mérsékelhette a földesúr.

112 A korabeli divényi uradalomban voltak ellenben olyan települések is, ahol a gazdák egy összegben, közösen fizették a földesúrt illető járadékot. A communiter szedett járadék azzal fenyegette a földesurat, hogy a pénzjáradék elszakadhatott a tényleges telekviszonyoktól, illetve annak változásaitól. A szolgáltatás összegének, esetleg egy részének megváltása kevésbé in MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 1. Az 1660. évi urbárium; NML IV. 7. B. 1.1751.; MOL X. 4177, 4178, 4180, 4191, 4192, 4193, 4194, 4195, 4196, 4197: Mária Terézia-féle úrbéri összeírások U2 Egy egész házhely után 1 forintot kellett fizetni Csábon, Alsóprébelyen, Zsélyen, Lesten, Turopolyán, Nagyiámon, Alsóesztergályon, Süllyén, Felsőtiszovnyikon, Nagylibercsén, Vámosfalván, Bussán, Ságon, Ságújfaluban, Etesen, valamint Tőrincsen. Ilyen összegről olvashatunk Felsősztregova, Divény urbáriumában, de ezeken a helyeken feltüntették, hogy a pénz felét Szent György (ápr. 24.), a másik részét viszont Szent Mihály (szept. 29.) napján kellett leróniuk. Az elhalálozás, elszökés következtében kedvezőtlen helyzetbe került Uri lakóinak a török ellen sokat küzdő Balassa III. Imre elengedte a dézsmájukat és a fele pénzjáradékot, mindössze a Szent György napján, az április 24-én járó fél forintokat kellett befizetniük. 55