Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

II. A divényi uradalom forrásai és feldolgozásuk főbb kérdései - II. b. A számadások

tartók vagy nem törődtek az uradalommal a földesúrváltás évében, vagy törekedtek az uradalmat rosszabb színben feltüntetni a kevesebb tapasztalattal rendelkező új birtokos előtt, amiért nem átallották akár befolyó bevételeket is eltitkolni céljaiknak megfelelően. A jelenség utal arra, hogy a számadások tétel szintű módosítása kirívóan is előfordulhatott, ám a földesúri tekintély általában mégis valamennyire korlátozó tényező lehetett a tiszttartók számára. Másfelől a tiszttartók jól tudtak operálni a főösszegekkel, ezért talán érdekeiket szem előtt tartva kevésbé szorultak arra, hogy ne jegyezzék le lehetőség szerint megbízhatóan a tételes számadásokat, persze a lelkiismeretességükön, szakértelmükön is múlt, hogy mennyire volt precíz a számadások vezetése, de ezt nehezen tudjuk ma már ellenőrizni. Az uradalom pénzmozgásain kívül 1743-ig a számadáskönyvekben követhető a természetbeni javak növekedése és fogyása is, meg kell azonban említeni, hogy a naturáliák nem minden fajtáját jegyezték le minden évben, sokkal részletesebbek ilyen szempontból a később keletkezett számadáskönyvek. A természetbeni javak esetében azonban viszonylag gyakorta előfordult, hogy a kiadásokhoz képest a bevételek rögzítését a tiszttartó kevésbé tartotta fontosnak, ami oda vezetett, hogy például a papíron lejegyzett gabonakészlethez képest némely esztendőben több fogyott. Gyakori jelenség volt az is, hogy az előző évi és a következő esztendőre átvitt maradványok mennyiségei nem egyeztek. Előfordult, hogy az egyes eladott vagy vásárolt termékekből kimutatható az abból befolyt összeg, viszont a természetbeniből eladott vagy vásárolt termékek között ezt nem találjuk. Például az uradalom az 1723-as, az 1729-1730-as esztendőkben az eladott kétszeresért pénzt kapott, de a kétszereskészlet fogyásánál ezek közül csak az 1723. és az 1729. évi értékesítés célú kiadás jelentkezett az 17261727-es éviek mellett, az 1726-1727. évi pénzbeli számadások közé viszont nem került kétszeres eladásából bevétel. A divényi uradalom számadásai azonban mégis megfelelni látszanak forrásérték tekintetében az uradalomtörténészek által a számadásoktól elvárt követelményeknek, vagyis annak, hogy alkalmasak legyenek az „üzem milyensége, a gazdasági élet fejlettsége és fejlődése" kérdéskörének vizsgálatára, még akkor is, ha teljesen pontos értékeket nem nyerhetünk belőlük.

49 49 Csapody, 1933. 22. 37