Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

II. A divényi uradalom forrásai és feldolgozásuk főbb kérdései - II. a. Az úrbéri szabályozások és összeírások

együtt végző, a fogyasztásban osztozó személyek csoportját értették.

41 A II. József-féle összeírás azonban termelés szempontú vizsgálatra kevésbé alkalmas. A problémát a XVIII. századi ceglédi katolikus családok vizsgálatánál Kocsis Gyula is tapasztalta. A felhasznált status animarum alapján nem tudta bizonyítani, hogy az egy házban összeírt családok termelési és fogyasztási közösséget alkottak-e a házbirtokos háztartásfő családjával. A kérdést a lélekösszeírás és a más évekből származó gazdasági adatokat is magába foglaló dicalis conscriptiók, vagyis a megyei adóösszeírások névanyagának és gazdaságainak egybevetésével oldotta meg. Kocsisnak ilyen módon a lélekösszeírásban felsorolt háztartásfők egy részét, kb. 81-83%-át sikerült azonosítania.

42 Jóllehet a megyei és országos adóösszeírások említik a paraszti üzemek gazdasági javait (pl. a használatban lévő földeket művelési áganként, az állatállományt), mégis a háztartásokban élőkről kevés információink vannak: a háztartásfő neve mellett feltüntették, hogy például hány 16 vagy 20 év fölötti férfi, ritkábban hogy mennyi nő élt a gazdával. Mindezeknél fogva az ilyen adózás végett létrejött összeírásokat önmagukban nem lehet felhasználni kutatási szempontunkból. Az úrbéri összeírások azonban azonos évben, egyszerre tartalmaznak viszonylag részletes adatokat a gazdaságokról és a paraszti üzemekbe tartozókról. Az urbarialis conscripciókat igen gyakran használják a gazdaságtörténészek, mivel a többi adóösszeírásnál megbízhatóbb adatokat szolgáltatnak. A nagybirtok kötelékébe tartozó gazdaságok állapotáról való értesülés a járadékbehajtás miatt fontos volt a földesúrnak, s az összeírói az intenzívebb kapcsolatok miatt az ellenőrzés és felügyelet hatékonyabb formáit tudták alkalmazni a megyei vagy országos conscriptoroknál. A nagybirtokos számára nagy jelentőséggel bírt még a férfi munkaerő számbavétele is, hiszen ez a robot miatt nem volt elhanyagolható. Az úrbéri összeírások felhasználásával így lehetővé válik, hogy a család és a gazdaság problémáját ugyanazon az összeíráson értelmezhessük. A forrástípus hátrányairól sem szabad megfeledkeznünk. Az adatfelvételek nem a mi szempontjaink szerint zajlottak, nem tárják fel a korabeli gazdasági élet teljes vertikumát, csak a mezőgazdasági termelést. Más típusú adóösszeírá41 Andorka-Faragó, 1984. 404., Andorka Rudolf Peter Laslett a Nyugat-Európa lakosságának történeti demográfiai kutatásához kifejlesztett típusait adoptálta a hazai tényfeltárásokhoz. Laslett a következő csoportokra bontva tanulmányozta a hajdani családokat: 1. Egyedül élők (a. özvegy férfi vagy nő, b. egyedül élő nőtlen férfi vagy hajadon nő), 2. Nem-család háztartások (a. együtt élő testvérek, b. más együtt élő rokonok, c. együtt élő nem rokonok), 3. Egyszerű család háztartások (a. házaspár gyermek nélkül, b. házaspár gyermekkel, c. özvegy férfi gyermekkel, d. özvegy nő gyermekkel), 4. Kiterjesztett család-háztartás (a. fölfelé kiterjesztett, b. lefelé kiterjesztett, c. oldalirányban kiterjesztett, d. az a. és c. kombinációi), 5. Többcsaládos háztartások (a. másodlagos családegységek felfelé kiterjesztve, b. másodlagos családegységek lefelé kiterjesztve, c. másodlagos családegységek oldalirányban kiterjesztve, d. együttélő házas testvérek, e. egyéb együtt élő többcsalád), 6. egyértelműen nem besorolható háztartások. (Laslett, 1972/1. 29-31.; Andorka, 1975. 344-345.) Ezen tipológia azonban jobbára csak a lélekösszeírásokban feljegyzett „együtt élő" családok esetében alkalmazható eredményesen. 42 Kocsis, 1992.187-190. 30