Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

II. A divényi uradalom forrásai és feldolgozásuk főbb kérdései - II. b. A számadások

sokhoz hasonlóan a fogyasztás közösségére, sőt még az együttes termelésre is a különböző nevek mellé írt közös jószágok utalnak. A divényi uradalom e forrásainak sajátos hiányossága ezen kívül az, hogy a gazdák feleségeire, így a férfiak házas voltára, továbbá leánygyermekeikre csak közvetve vagy egyáltalán nem következtethetünk. II. b. A számadások A számadásokat a mindenkori tiszttartó készítette földesurának, hogy az tájékozódni tudjon uradalma pénzügyi helyzetéről és természetbeni javainak alakulásáról, így a számadások milyensége az uradalom e két kulcsfontosságú szereplőjétől függött. Egyfelől meghatározó volt a földesúr érdeklődése, hogy mennyire tartotta fontosnak az uradalom működésének, s nem utolsósorban tiszttartója munkájának ellenőrzését. Másfelől a tiszttartó erős vagy éppen lazább kontroll alatt tartása mellett szükséges a tiszttartó megbízhatóságát, szakértelmét is figyelemmel követni. Az uradalmuktól nagy távolságra élő és munkálkodó földesurak csak ritkán keresték fel Nógrád vármegyei birtokukat. Talán a földrajzi távolság és más fontos elfoglaltságuk is hozzájárult ahhoz, hogy a birtokosok uradalmuk gazdasági életébe alig avatkoztak be. A tiszttartók fölötti gazdasági felügyeletet a földesúr helyett a XVIII. században megjelenő jószágkormányzók sem igazán láthatták el, mert kezdetben a jószágkormányzó sem tartózkodott az uradalom területén, s amikor például Pamhakkel jószágkormányzó Divényben élt, akkor az uradalmat maga prédálta, lopásaira 1763-ban derült fény.

43 A földesurak tehát jobbára akkor szembesültek birtokuk gazdasági helyzetével, amikor a divényi tiszttartó elutazott például Oroszvárra vagy Pozsonyba, hogy beszámoljon urának az adott esztendőben befolyt pénzekről, természetbeniekről és a kiadásokról. Az 1687-1787 közötti 100 évből csak 47 esztendőből maradt ránk számadás.

44 Zichy I. István idején, az 1687-1693 között készített számadáskönyvek közül csak az 1690. évi, illetve az utolsó, a földesúr halálának évében írt számadás hiányzik. A következő birtokos, Zichy I. Ádám 1701-ben bekövetkezett tragikus elhunytáig mindössze 1694-ből maradt fönn számadás. Zichy I. Károly birtoklása alatt, vagyis az 1741-ig készült számadások sorozatából is hiányzik néhány. Az 1711 előtti időből csupán az 1703. és az 1704. évi található a család levéltárában, vagyis az uradalom megszerzése elejéről, valamint az uradalom területét is érintő Rákóczi-szabadságharc korszakából hiány mutatkozik, azt követően viszont jobbára Zichy I. Károly élete vége felé nem lelhető föl több évből (1720, 1724,1732-1733,1736-1737,1739-1741) számadás. Az uradalom élére kerülő Zichy I. Imre idejéről sincs meg az első, az 1742. évi és az 1744. esztendőre vonat43 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 191. Jelentés Pamhakkel jószágkormányzó lopásairól, 1763. 44 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 257. No. 1-30. Számadáskönyvek 1687-1766.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 182. et A. Számadások 1783-1787. 31