Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

II. A divényi uradalom forrásai és feldolgozásuk főbb kérdései - II. a. Az úrbéri szabályozások és összeírások

Az uradalom területén az 1736. és az 1759. évi úrbéri összeírások a többi uradalmi összeíráshoz képest jóval részletesebbek, azonban kevesebb adattal szolgálnak a birtok parasztságának földesúr felé teljesítendő különféle szolgáltatásairól.

34 Az említett úrbéri összeírások idején összesen 61 lakott helyet tartottak számon, amelyek közül 3 volt mezőváros, 4 puszta, a többi 54 pedig falu. A két időpont között azonban némileg változott az uradalom a lakott településeket tekintve. Az 1736-os évben Rózsalehota, Szinóbánya egésze, Kiszellő és Tótkelecsény részei a Zichyek tulajdonát képezték, míg 1759-ben nem. Az utóbbi időpontban az uradalom részaránya nőtt Bisztricskán, Borosznokon, Madácskán, Mlágyón, Policsnán, Turicskán, Turopolyán, csökkent viszont a nagybirtok területe Dobrocson, Felsőludány és Terjén falvakban, valamint Tótkishartyánpusztán. Jóllehet Kisszklabonyapuszta a nagybirtok keretei között maradt, mégis a második felvétel idejére elnéptelenedett. Fordított helyzettel találkozunk Fűrész- és Kisszalatnyapusztákon, amelyek folyamatosan benépesültek. Tehát a két összeírás között az uradalom határának tényleges változása kisebb-nagyobb mértékben a lakott helységek 23%-át érintette. A két úrbéri összeírásban három jelentősebb problémakört jegyeztek föl, ekként a demográfiai, jogi és gazdasági jellemzőket településenként haladva gazdaságonkénti bontásban. Az egyes háztartásfőkkel együtt élő és közösen gazdálkodó férfiakat tüntették fel legelsőként. A családfők neve alatt jegyezték meg a hozzá tartozó fiait, mostohafiait, testvéreit, vejeit, esetleg a nem ismert rokoni viszonyú, de gyakorlatilag vele azonos vezetéknevű férfiakat. Az 1736. évi úrbéri összeírásban a gazdaságot irányító gazda alá tartozó személyek életkorát is megadták az esetek döntő részében. Ugyanebben az évben a háztartásfő, továbbá a vele együtt élő férfi nevéhez külön oszlopokban feltüntették néhány kivételtől eltekintve fiaik és unokáik keresztnevét és életkorát 1/4 éves kortól. 1759ben nem vezettek külön oszlopot a fiúk és az unokák számára, hanem az adott helyen a nevet az „unoka" (nepos) jelzővel látták el. Amennyiben a család egyik tagja valamilyen foglalkozást űzött, akkor azt a nevénél említették meg. A gazdaságot vezető személy jogállását vagy a neve mellé írták, vagy pedig a nevek egy jól körülhatárolható csoportja elé. A következőkben a lakóhelyük, telkük lakott (domus populosa) avagy puszta (domus deserta) jellegéről értesülhetünk, e két oszlopban említették a telek méretét. A szántókat a telki állományhoz tartozó, irtás- és árendaszántók szerint sorolták föl. Első ízben a dűlők számát adták meg, amelyekben a szántó elterült, majd pozsonyi köbölben számított méretét. A szántóhoz hasonlóan jártak el a rétekkel is, de itt nem a köblöt, hanem a szekeret használták mérőszámul. Eddig a két úrbéri összeírás megegyezik. Az állatok számát 1736-ban a következőképpen csoportosították: igásállatok; tehén, borjak és csikók; juhok és kecskék; s méhek méhkasonként. A szőlőnél szintén feltüntették, hogy hány dűlőben termesztették, területét pedig kapásban 34 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12. urbarialis conscriptio 1736., illetve Fasc. 183. No. 12/a. urbarialis conscriptio 1759. 27