Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

II. A divényi uradalom forrásai és feldolgozásuk főbb kérdései - II. a. Az úrbéri szabályozások és összeírások

mégis a korábbi földesúr, Balassa III. Imre idején is elkészítették az akkori teljes uradalomra vonatkozó 1660. évi Balassa-féle urbáriumot. Ez az urbárium a következő részekből áll. Az első oldalak a divényiek szolgáltatásait, valamint a katonák járandóságát közlik. Ezt követően az urbáriumot lejegyző tiszttartó tiszttartóságonként sorolta fel az uradalomhoz tartozó 81 települést és 31 pusztát, majd rátért az egyes települések urbáriumaira. A lakott helyeken fölírta a gazdaságok számát, a hozzájuk tartozó gazdákat és férfi családtagjaikat. A gazdák neve mellett jelezte jogállásukat, azaz nemes, jobbágy, házas vagy hazátlan zsellér mivoltukat. Ezután az egyes gazdaságoknál számba vette a jobbágy telkek méretét és az igásállatok számát, összetételét. Végül a település puszta telkeinek számát jegyezte le. Ám a települések egy részében, főként a török pusztította V. tiszttartóság falvai esetében nem történt ilyen jellegű összeírás. Az urbáriumok következő részében az adott település földesúrnak járó szolgáltatásait határozták meg nem egységes szempontok szerint, hiszen akadt olyan helység, ahol szűkszavúan, máshol részletekbe menően sorolták föl az ott lakókra háruló szolgáltatásokat.

32 Az uradalom Zichy I. Ferenc alatt zárgondnokság alá került. A kincstár, illetve a bérlet révén Balassa Pál kezelésébe átment divényi uradalomban élők kötelezettségeit 1751. január 9-én Kékkő várában foglalták írásba a járadékbehajtás végett. Ekkor került lejegyezésre a Zichy I. Károly alatti szokásjog éppúgy, mint annak Zichy I. Imre alatti módosítása. Zichy I. Imre 1741. november 20án változatlan formában erősítette meg a balassagyarmatiak telepítőlevelét, amelyet még Koháry István kötött az ide települőkkel 1691. augusztus 14-én, s amelyet elődje, Zichy I. Károly is elfogadott 1731. május 28-án. A birtok további 47 települése esetében 1742. február 26. és 1743. május 6. között szabályozták a földesúrnak járó szolgáltatásokat. Nem készült ilyen szabályozás Losonc, Nagykürtös, Priboj, Tótkelecsény településeken és a birtokhoz tartozó 16 pusztán. A forrásban településenként jegyezték le a telkeket, a különféle jogállású gazdákat, valamint a Zichy I. Károly idején szokásban lévő és a Zichy I. Imre által módosított szolgáltatásokat.

33 A Zichy család levéltárában őrzött Balassa-féle szabályozás elemei megfigyelhetőek voltak még a Zichyek idején a XVII. században, sőt olykor még a Rákóczi-szabadságharcot közvetlenül követő években is. A szabadságharc utáni gyakorlatot, valamint az 1742-tői, illetve 1743-tól érvényben lévő szabályozást megtalálhatjuk az 1751. évi forrásban is. A Mária Terézia-féle urbárium pedig, amely 1770-1771 folyamán készült az uradalom területén, a XVIII. század végének állapotait szabta meg. A Zichyek Nógrád vármegyei birtokának szerencsés forrásadottsága tehát lehetővé teszi, hogy az elemzett száz esztendő folyamán vizsgálhatóvá váljék az uradalom népétől a földesúrnak járó robot, pénz és természetbeni szolgáltatás a cenzustól a regálékon át a dézsmáig úgy, hogy mellette a gazdák és a telki állomány elemzése szintén lehetséges. 32 MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 1. Az 1660. évi urbárium 33 NML IV. 7. B. 1. 3. sz. urbarialis conscriptio, 1751. 26