Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. d. A divényi uradalom gazdálkodásának jellege és jövedelmezősége
szabadságharc idején mutatkozó alacsonyabb értékek növekedni kezdtek, 17031714 között 13-33% mutatható ki. A bérletek körében az 1718-as évi 90%-ot nem számítva 1715-től 1722-ig a mezőgazdasági bérlet 8-11 %-ot ért el, miközben nagy majorsági bevételek keletkeztek, ezt követően 1731-ig ez az arány újból ingadozott 11 és 85% között. Az 1734-1787 közötti esztendőkben a mezőgazdasági bérlet aránya ismét magas, 56-100 %-os volt, de a többi bérlettípushoz hasonlóan 1746-1748 között nem származott belőle bevétel, 1759-ben viszont csak 30%-kai határozta meg a bérlet összegét. A mezőgazdasági bérleteket a makkoltatás, kisebb részben a majorsági szarvasmarhák után szedett tejárenda alkotta, miközben földesúri kezelésbe elsősorban a szántóföldi gabonatermesztés került, s az állattenyésztésben nem a szarvasmarháknak, hanem a juhoknak volt nagyobb szerepük. Az ipari bérleteket a malom után járó pénzek szabhatták meg, bár értéküket csak a korszak elején választották el a cenzusbevételektől. A malom mellett jelentősek lehettek az üveghuta után adott összegek is. Az ipari jellegű bérlettel szemben a jelentős bevételeket hozó uradalmi ser- és pálinkafőzdék nem kerültek ki a földesúri gazdálkodás homlokteréből, még akkor sem, ha a zsélyi pálinkafőzdét 1743-ban bérbe adták. A kereskedelmi jellegű bérleteknél feltűnő, hogy a jobbára ritkán jelentkező kocsmabér helyett a vámbér tett szert nagyobb jelentőségre, hiszen a földesúri kezelésben lévő kocsmák jól jövedelmezőek voltak. Az egyes ágazatok eredményessége mellett szükséges szólni az uradalom egészének jövedelmezőségéről is. Ezt vizsgálva csak a pénzbevétel és pénzkiadás mérlegét lehet megvonni. A robot mennyisége nem ismert, így nem is lehet pénzbeli értékét megadni. A természetbeni bevételek egy részéből pénzbevétel is származott az értékesítésük révén, más részüket az uradalom belső fogyasztására fordították, így ezeket nem kellett az uradalomnak megvásárolnia, ám mindezek pénzben történő kifejezése gyakorlatilag lehetetlen. (V. 2. táblázat) Az uradalomhoz kerülő pénzek felhasználása során a divényi uradalom üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges működési költségek levonása után megmaradt pénzeket az uradalom nettó bevételeinek, tiszta hasznának tekinthetjük. A tiszttartók a kiadások lejegyzésekor nem különítették el az uradalomra és a földesúri szándékra kiadott pénzeket. Az 1743-as esztendőig a részletesebb számadásokból több kiadástípust lehetett a földesúri jövedelemhez sorolni, amelyek közé csupán azok kerültek a jelen elemzésnél, amelyeket - minden kétséget kizárólag - a földesúr használt föl, ám az 1743. évet követően valamennyi kiadás, noha közöttük földesúri jövedelem is lehetett, a működési költségek közé kerültek. Mindezek miatt az uradalom működési költségei kisebbek lehettek valamelyest a bemutatottnál, de mindez az arányokon igazából nem változtathat. (13. ábra) A divényi uradalom bevételei a XVII. század végétől emelkedtek, bár a Rákóczi-szabadságharc alatt gyorsan mérséklődtek, a korábbi értéket meghaladó bevétel csak 1714-ben jelentkezett. A továbbiakban a növekvő bevételek 17311734 között megduplázódtak, s a korszak végéig megközelítették a 33 000 forintot. Míg Zichy I. Imre halálának évében, 1746-ban az összbevétel az előző és a következő évieknek 23-25%-a, addig Zichy I. Ferenc 1783. évi halála idején a 237
