Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. d. A divényi uradalom gazdálkodásának jellege és jövedelmezősége
következő négy esztendőének 50-59%-a volt. A működési költség némi ingadozástól eltekintve folyamatosan emelkedett az 1766. évi 12 191 forintig, Zichy I. Zsigmond idején, vagyis az 1780-as években ennél kevesebbet költöttek az uradalomra. Az 1746-os és az 1783-as esztendőkben a bevételekkel összhangban a kiadások is csökkentek, a korábbi időpontban az adott évi működési költség az előző és a következő évinek a 32-45%-ára, 1783-ban pedig a következő négy esztendő 46 %-ára esett vissza. Némely évben a számadások egyenlege negatív volt, a túlköltekezés jelei 11 évben mutatkoztak. Zichy I. Imre haláláig, vagyis 1746-ig a hiány általában néhány 100 forint volt, de sohasem érte el az 1500 forintot. Zichy I. Ferenc győri püspök birtokba lépésének első éveiben, vagyis 1747-1748 táján azonban korábban nem ismert nagyságrendű, évi 9000 forint körüli adósság halmozódott föl a divényi uradalom kasszájának terhére. A továbbiakban 1766-ig követhető nyomon - néhány év kivételével - az uradalom mérlege a püspök seniorsága alatt, amikor még három évben mutatható ki a korábbiakhoz hasonló mértékű túlköltekezés a zárgondnokságot követően. Zichy I. Zsigmond seniorságának első öt évében azonban sohasem jelent meg a korábbiakban gyakoribb veszteség. 560 A divényi uradalom azonban általában mégis nyereséges volt. A XVII. század végén az uradalom tiszta haszna a pozitív mérlegű években 2600 forint fölé is emelkedhetett. A haszon a XVIII. század folyamán tovább növekedett, amelyet a Rákóczi-szabadságharc átmenetileg visszavetett. Az emelkedő tendencia eredményeként a korszak végén már évente akár 22 000 forintot meghaladó haszna is keletkezhetett az uradalomnak. Az összbevétel 34-74%-át érte el tehát a tiszta haszon a XVII. században, a következő század nyereséges éveiben ellenben az uradalom az 1703. évi 42% kivételével a tárgyalt korszak végéig legalább 50%-os, legfeljebb 81%-os nyereséget termelt. Az uradalom nyereségének bizonyos hányada a földesúré lett. A földesúr céljaira felhasznált évi 36-318 forint közötti összegeket a XVII. században még a működési költségek szárnyalták túl. A Rákóczi-szabadságharc első két évében a birtokos 500 forint körüli jövedelemmel rendelkezett, ekkortájt azonban a kuruc kincstár kezelésébe ment át a divényi uradalom, s ez a jövedelem kisebb részben a Zichy I. Károlyt képviselő Amadé Magdolnához, nagyobb részben a kuruc sereghez került pénzeket egyaránt jelentette. A földesúri jövedelem 17141731 között 3000 forint fölé emelkedhetett úgy, hogy az 1717-es esztendő kivételével 1714-1719 között és 1725-ben meghaladta a működési költségeket. Az 1734 után megemelkedő bevételek lehetővé tették, hogy a földesúr nagyobb léptékű összegekről rendelkezzen saját hasznára, emiatt az éves jövedelme a 25 000 560 1689-ben 81 forinttal, a Rákóczi-szabadságharc idején, 1704-ben 214 forinttal lépték túl a bevételeket. A szabadságharcot követően azonban a fokozódó földesúri költekezések is hozzájárultak az év végi adósság megjelenéséhez, hiszen 1714-ben 1436 forintos negatívum mutatkozott. Még Zichy I. Károly idején, vagyis 1735 folyamán 641 forintot tett ki a hiány, Zichy I. Imre seniorsága alatt 1743-ban 952 forintot és halálának évében, 1746-ban pedig 925 forintot. 1747-1748 folyamán időrendben évi 9138-8890 forint adósság keletkezett, míg 1759-ben 484,1760-ban 1030 és 1764-ben 150 forint. 238
